Itt olvashatod az előző részt.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

"Kérdés: Ha egy bizonyos személy fizikai szükségletekkel jön, akkor prédikálnunk kell neki,
hogy ez nem a tanácsadó felelőssége?

Radhanatha S.: Amikor a bhaktákkal való törődésbe fektetett energia elsődlegessé válik, akkor
el fogunk kezdeni kifejleszteni egy rendszert, ahol mint egy társadalom segítünk egymáson.
Ez időt vehet igénybe. Amikor Bombayban elkezdtük ezt a tanácsadói rendszert, igazából
senki sem segített a másiknak gazdaságilag. Alapjában véve bátorítottuk az embereket,
útmutatást adtunk nekik, és lelki irányítást adtunk nekik, nagy szeretetet és törődést
éreztettünk velük. De amint ez kezdett fejlődni, a bhakták egész társadalmának kongregációja
szolgálta egymást ezen a folyamaton keresztül. Csak úgy kifejlődött az a szolgáló attitűd, hogy
ha valakinek kellett egy operáció, mert vészhelyzet volt, be lett jelentve vasárnapi lakomán,
hogy „tud-e valaki segíteni?“ és néhány perc alatt meg lett fizetve az operáció. Mert
kifejlesztettük ezen keresztül, hogy a kezdetben ezek a tanácsadók csak próbáltak segíteni
azzal, hogy útmutatást, lelki irányítást adtak és szerető törődést. Ez a olyan mértékű szolgáló
mentalitást teremtett, hogy néhány év múlva elkezdtük kifejleszteni ezeket a más osztályokat.

A házassági osztály segített a tanácsadóknak abban, hogy a bhaktáik megházasodjanak
egymással, a ház osztály, segített a tanácsadóknak abban, hogy a bhaktáik házat szerezzenek,
gazdasági tanácsadás segített a tanácsadóknak abban, hogy a bhaktáik munkát szerezzenek.

Ezek a dolgok természetesen jönnek, ha a középpontban a bhaktákkal való törődés áll.
Kezdetben nem szabad, hogy a gazdasági vagy fizikai segítégre azon túl legyen elvárás a
bhakták és a tanácsadók között, mint ami lehetséges. Bármikor is legyen egy bhakta beteg,
emlékszem egy bhaktára, nem fogom említeni a nevét, alig tudott eljönni a templomba. Aztán
megtudta, hogy meg kell operálni az agyát. A tanácsadók az összes bhaktának bejelentették,
hogy ez a személy kórházban van. A következő néhány napban 250 bhakta látogatta meg. A
kórházban az orvosok és az ápolók azt gondolták, hogy ez egy nagyon jó mozgalom. Sok
szerető ember foglalkozik veled. Ennek a személynek az egész családja, akik nem voltak
bhakták, most többnyire maguk is bhakták, mert látták, hogy ez milyen társadalom. Most ez a
személy nagyon szilárdan gyakorol és sokmindenben részt vesz, mert érezte a vaisnavák
szeretetét, ami sehol máshol nincsen. Szóval ez senkinek nem kerül semmibe. Csupán a
figyelmesség kifejeződése volt az, ami megváltoztatta az emberek szívét. A lehetőségeinkhez
mérten mindent meg kell tennünk, hogy az embereknek segítsünk fejlődni a krisna tudatban és
hogy érezzék a törődést. Ha egyszer ott van ez, akkor szép lassan az egész társadalom
összejön, hogy segítsen a bhaktáknak.

De annak nem szabad lennie, hogy az emberek azért csatlakoznak kívülről a mozgalmunkhoz, mert anyagi hasznot akarnak. Bármi, ami gazdasági, amennyiben segít a bhaktáknak, azt adják az emberek, akik mint látjuk komolyan próbálnak krisna-tudatosak lenni. Máskülönben az emberek csak anyagi segítségért fognak jönni. Ez
nem a mi missziónk.

Fogjuk ajánlani ezt a segítséget az embereknek, megvannak a módszereink segíteni, ha látjuk, hogy ez tényleg bátorítani fogja őket arra, hogy meghódoljanak Krsnának... de azért nem minden olyan könnyű Bombayben. Pakisztán atomrakétákat irányoz Bombayre. Történhet bombázás. Krsnán függünk, hogy megvédjen
minket. Mindezek a problémák jönnek az anyagi világban, nekünk csak nagyon őszintén és
becsületesen próbálnunk kell segíteni a bhaktáknak felülkerekedni ezeken. Nincsen tökéletes
helyzet addig, amíg el nem értük Vaikunthát. Mindig, mindenhol jönnek problémák, de ha van
egy nagyon erős vaisnava közösségünk nagyon jó sadhanával, nagyon alázatos attitűddel és
szépen együtműködünk a szeretet és a szolgálat hangulatában, akkor minden nehézség
ellenére is lelkileg erősek tudunk maradni.

A TANÁCSADÓ NEM SZEMETESKUKA
Kérdés: Lehet olyan helyzet, hogy a bhakta odamegy a tanácsadójához és rányomja a
nehézségeit, szóval...

Radhanatha S.: Ó, igen. Fogok beszélni erről a témáról, nagyon fontos. A tanácsadó nem egy
szemeteskuka. Ő nem egy pszihiáter, ahol fekszel az ágyon és elmondasz minden szomorú
eseményt, amik történtek az életedben. Őszintén fel kell tárnunk az elménket, hogy lelki
útmutatást kaphassunk, de érzékenynek kell lennünk abban, hogy ne terheljük le a
tanácsadónkat minden anyagi problémánkkal. Ha a tanácsadó látja, hogy a bhakta le van
terhelve mindenféle anyagi problémával, és azt is látja, hogy ő itt nem tud mit tenni, hogy
segitsen, akkor ezt el kell magyaráznia a bhaktának. Én is tudom, valójában amikor sannyasi
vagy, akkor egy járkáló szemetes kuka vagy. Nem csak az van, hogy mindig maha prasadamot
eszel. Bárhova is mész, mindenki rád akarja rakni a problémáidat. Amikor találkozok
valakivel, azt mondom neki, hogy “kérlek adj egy összefoglalót”. Egy tanácsadónak elég
érettnek kell lenni ahhoz, hogy képes legyen a megkülönböztetésre, szóval ha tényleg tud
segíteni annak a személynek, és ha az a személy tényleg fel akarja tárni az elméjét, akkor
hallgasd meg. De ha az a személy csak olyan dolgokról beszél, ami csak pazarolja az idődet,
akkor elég érettnek kell lenned ahhoz, hogy megkülönböztetést tegyél. Ez csak akkor tud
történni, ha a tanácsadó intelligens. Más formulát nem tudok neked adni.

EBBEN A RENDSZERBEN NINCS ERŐSZAK
Kérdés: Elutasíthat-e a tanácsadó bhaktát, ha úgy érzi, hogy már túl sok?

Radhanatha S.: Minden önkéntes, mind a tanácsadó, mind a bhakta számára. Nincs erőszak.
Ebben a rendszerben nincsen erőszak. Itt nincs utasítás. Ez a bátorításra és a képzésre van.
Igen, tehet ilyet, de ezt nagy érzékenységgel kell tenni. Annak a személynek nem szabad úgy
éreznie, hogy elutasították. Ha a tanácsadó tényleg úgy érzi, hogy egy másik személynek több
kapacitása van segíteni mint neki, akkor az egy szolgálat.

Kérdés.: Tudnál mondani néhány konkrét nehézséget, ami nektek volt az első fél évben?

Radhanatha S.: A tanácsadói rendszerben? A tanácsadók jobban meg tudják mondani ezt. Azt
tudom mondani, amit láttam. Az egyik akkor volt, amikor még csak összeállítottuk a rendszert
- volt egy bizonyos mértékű kísérletezgetés. Hogy nem tudsz túl sokat csinálni, ha úgy érzed,
hogy ez a rendszer egy rossz próbálkozás. Egy másik probléma amiatt volt, hogy a bhaktáknak
nem volt túl sok bizalmuk abban, hogy ez működhet, hajlamosak voltak feladni, amikor volt
valami probléma. Amikor látták, hogy működik, akkor ez a probléma eltűnt. Mindennek időbe
kerül, hogy elkezdjen valóban működni. Egy másik dolog az, hogy még mielőtt valóban
elkezd működni és az emberek érzik az áldását, sem a tanácsadók, sem a bhakták nem túl
lelkesek tenni a kötelességüket. Az az alázatos meglátásom, hogy olyan módon tudunk
felülkerekedni ezeken a nehézségeken, hogy nagyon határozottak és lelkesek vagyunk és nem
adjuk fel akkor sem, ha úgy néz ki, hogy megy és akkor sem, ha úgy néz ki, hogy nem megy.
Csak folytassátok."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.