Itt olvashatod az előző részt.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

MI A VÉDELEM - PÉLDÁK

Radhanatha S. : Igen mataji?

Kérdés: Gyakorlatilag mit értesz az alatt, hogy a bhaktákat meg kell védeni?

Radhanatha S.: Mit jelent védve lenni? Ez egy nagyon mély és tág dolog. De lényegében a
legfontosabb, hogy a bhaktának egész életében kell éreznie és látnia, hogy mindig is
biztonságban lesz a krisna-tudatos mozgalmunkban. Lelki értelemben védve vagyunk, ha a
vezetőink példásak. Amikor nagy lelkesedés van és van hangsúly a jó sadhanán. Ha csodálatos kirtanok és szép leckék vannak. Ez lelki védelmet ad nekünk. És az, amikor valóban képzettek
vagyunk abban, hogy nagyon nagyon szilárdan csináljuk a személyes sadhanánkat.

Van fizikális védelem. A bhaktáknak kell egymást segíteni. És ez ad hitet. Mondok egy
példát. Ez idén júniusban történt. Sok ilyen példa van, de csak egyet említek. Van egy bhakta
a kongregációnkban, az egész családja avatott bhakta. 60 év körül van. Rájött, hogy valami
baj van a szívével. Az orvos azt mondta neki, hogy ha nem csináltat egy éven belül
szívműtétet, akkor lehet, hogy meghal, vagy ha nem hal meg, akkor biztosan komoly
egészségügyi problémái lesznek az élete hátralevő részében. Ennek az embernek nem volt
semmi pénze szívműtétre. Csak egy egyszerü kétkezi munkás volt. Egy házban élt a
templomon kívül. Kongregációs bhakta volt, de nagyon őszinte. Ráadásul a Bombayi
kórházak azt mondták, hogy a műtők egy hónapra előre tele vannak és szívműtétre legalább
egy hónap várakozási idővel van csak lehetőség.

A bhakták mind összegyűltek és úgy határoztak, hogy segíteniük kell ennek a személynek. Minden bhakta, akinek volt valamilyen kapcsolata megközelítette a kórházi autoritásokat, adminisztrációs autoritásokat és valahogyan szereztek neki műtőt három nap alatt. És egy nap alatt a bhakták csak spontán módon
adományoztak eleget, hogy megtörténhetett az operáció és neki nem kellett foglalkoznia azzal,
hogy visszafizesse. Egy középosztálybeli indiainak évekbe telt volna, hogy elég pénzt
gyűjtsön össze egy ilyen operációra.
Aztán bement a műtétre. Veszélyes volt. A felesége nagyon aggódott. Bhakták mentek a
házba, ahol a feleség volt és főztek neki, takarítottak neki és kirtanoztak vele éjjel-nappal.
Bhakták voltak a kórházban is egész idő alatt, olvastak, japáztak és próbálták bátorítani azt a
személyt aki a kórházban feküdt. A bhakták beosztották az idejüket, hogy nemcsak rá, de az
egész családjára gondot tudtak viselni, így az egész családnak nem kellett semmit csinálni
azon kívül, hogy csak hallottak és énekeltek végig ez alatt a problémás időszak alatt.

Amikor ez történt, én Amerikában voltam. Amikor levelet kaptam a fiától, Baladevától - ő egy
20 év körüli egyetemi tanuló volt - oldalakat és oldalakat írt arról, hogy mennyire értékeli a
bhaktákat. Azt mondta, hogy sosem láttam még ilyen szeretetet emberek között ezen a
bolygón. A bhakták adtak pénzt és velünk töltötték az egész éjszakát. Főztek ránk, takarítottak
ránk, bevásároltak nekünk. Azt hiszem, hogy ez a család soha, de soha nem fogja azt
gondolni, hogy elhagyja a Krsna-tudatos mozgalmat. És nemcsak ez a család, de minden más
család a kongregációban látta, hogy ha ezt megcsinálták értük, akkor meg fogják csinálni
értem is, ha veszélybe kerülök. Ez a védelem társadalmi szinten.

Mondok egy másik példát. Ez idén történt. Van egy bhakta nálunk, akinek az apja jainista. És
gyűlölte a Krsna bhaktákat. Amikor a fia bhakta lett, megsértődött. Nagyon mérges volt. A
gyalázkodáson kívül semmi mást nem csinált. És azt gondolta, hogy a fia haszontalanul
megszégyenítette a családját és elvesztegette az életét. Teljesen dühös és tiszteletlen volt vele
szemben. Azt gondolta a Krsna-tudatos mozgalomról, hogy egy szörnyű és veszélyes szekta.
Volt egy szivrohama. Valószinűleg rászolgált (nevetés). De nem számit, hogy rászolgált-e
vagy sem, a bhakták együttérzőek. Azért, mert ez az ember annak a bhaktának volt az apja, a
bhakták napi 24 órában vele voltak a kórházban és segítettek neki minden lehetséges módon.
Amikor elhagyhatta a kórházat, azt mondta, hogy a bhakták a legnagyszerűbb emberek a
világon. “Egyik családtag vagy a hozzátartozó sem törődött úgy velem, mint ahogyan ezek a
bhakták tették.” Azt mondta, hogy a bhaktákat minden más embernél jobban tiszteli a világon.
És utána csak dicsőítette a bhaktákat. Ráadásul nemsokkal azután, hogy kijött a kórházból - ő
egy nagyon gazdag és sikeres ember - meghívta az összes üzletembert, minden hozzátartozóját
és minden barátját a házába, hogy jöjjenek és hallgasság meg, ahogy leckét adok és
kirtanozunk. És aztán azt mondta mindenkinek: “amikor szükség volt, egyikőtök se segitett!
Nem úgy, mint ezek az emberek! Emberek voltak az ágyam szélénél egész éjszaka, ilyennel
nem találkoztam egész életemben! De csak azért, mert a fiam bhakta, ezt mind megtették
értem! Ilyen szeretetet és törődést nem lehet találni a világon.” Teljesen megváltozott a szíve.
Most nagyon boldog, hogy a fia bhakta. Ez védelem.

Ezek a tettek bátorítják a bhaktákat. És ez valójában megadja nekünk azt a tapasztaltot, hogy
mi is a Krsna-tudat. Ez nem csak egy filozófia, ez egy életmód, ki kell mutatnunk az
együttérzést és a szeretetet az egymással való kapcsolatainkban, amit tanultunk a filozófiából.
A bhaktáknak látniuk kell azt, hogy ha az életüket szentelik ennek a mozgalomnak, akkor a
jövőben nemhogy a mozgalom virágozni fog és nekem nem lesz semmim, nem lesz munkám
és módom arra, hogy fenntartsam a családomat. Gazdaságilag a társadalmunkban nekünk kell
gondoskodni, ami azt jelenti, hogy ezáltal a bhakták gazdaságilag fenn tudják tartani magukat
egész életük során. A grhastáink mindenféle üzletet csinálnak együtt. Ha valakinek kellett
munka, akkor az egész kongregációnk kutatott, hogy próbáljon segíteni neki, és így tudott
szerezni munkát, hogy fenntartsa magát.

Ezek mind a védelem különféle formái. Az, hogy a bhakták minden szinten tudják, hogy ha
egy vaisnava vagyok, akarom követni az elveket és akarok dolgozni, akkor mindig
gondoskodni fognak rólam, a halálom napjáig. Kell, hogy legyen a bhaktáknak ez a hit és
bizalom a mozgalmunkban. Nem szabad azt gondolniuk, hogy “oda fogom adni az életem
leszebb éveit a szolgálatban, és amikor megöregszek, nem lesz semmim.” Egy brahmacarinak
soha sincs semmije. Ez nem probléma. De ha bármikor egy brahmacari meg akar házasodni,
akkor a társadalomnak segítenie kell neki abban, hogy megalapozzon egy családot.
Ilyenmódon a bhaktáknak segíteni kell egymáson és szolgálni kell egymást minden lehetséges
szinten. Ezekről a dolgokról fogunk beszélni holnap.
Van valami más kérdés?

Kérdés: (nem lehet hallani. Sok nevetés.) Hogyan hagyják el a testüket az emberek
Bombayban? Hogyan kell elhagyni a testet?

Radhanatha S.: Bárhol a világon a bhaktáknak segíteni kell nekünk, mindenféle módon. Az
egész világon van sok csodálatos példa komoly bhaktákról, akik egész életüket a
mozgalmunknak szentelték. Amikor komoly betegség támadta meg őket, hogyan védték meg
őket a bhakták, törődtek velük és hogyan tettek meg mindent, hogy segítsenek annak a
személynek, hogy a lehető legkényelmesebb módon hagyhassa el a testét, a bhakták csodálatos
társaságában, a Szent Nevet énekelve.

Vrndavanában több bhakta hagyta el dicsőségesen a testét úgy, hogy tökéletesen gondot
viseltek rá a Krsna Balarama templomunkban. Ausztráliában egy bhakta tökéletes törődést
kapott, miközben elhagyta a testét. A bhakták énekelve köré gyűltek, amikor elhagyta a testét.
Idén júniusban az egyik csodálatos hölgy istentestérünkre volt éjjel-nappal gond viselve a
vaisnavák által kb. nyolc hónapon keresztül és voltak szerető vaisnavák körülötte a Szent
Nevet énekelve amint elhagyta a testét.

Vannak csodálatos vaisnavák az egész világon a mozgalmunkban. És láttuk, hogygyakorlatilag bármelyik bhakta van az élete végső szakaszában, a bhakták összegyűlnek.Olyan sokat adnak, áldoznak az idejükből és az energiájukból, hogy segítsenek annak a bhaktának emlékezni Krsnára a halál idején. Bombayban mi szintén próbáljuk követni ezeknek a nagy bhaktáknak a példáját, akik az egész világon vannak.

Kérdés: A világon hol gyakorolják még ezt a rendszert?

Radhanatha S.: Más helyeken lehet, hogy jobb. Nem mondjuk, hogy jobban csináljuk, mint
bárhol máshol. Csak megosztjuk veletek, hogy hogyan közelítettük meg a vaisnaváknak ezt a
nagyon fontos szolgálatát. Mi, bhakták a Radha Gopinatha templomban meg lettünk kérve,
hogy segítsünk kifejleszteni ezt a programot Sri Mayapur Dhamban. Idén korábban velem
együtt hét bhaktánk adott 5 napos szemináriumot ott, ugyanarról a dologról beszélve, mint itt.
És szintén, ez a hét bhakta valóban segített megalapozni a lelki fejlődésért adott tanácsadás e
rendszerét. És egyik bhaktánk minden hónapban 10 napot megy oda, hogy segítsen ezt
fejleszteni és vezetni. Mayapurban 300 brahmacari van. Szóval van ott 40 tanácsadói
rendszer, 40 tanácsadói csoport a brahmacari ashramban. És a grhastáknál szinén kezdődik
valami. Valami rendszer ott is kezdődik. Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy megengedik
nekünk, hogy szolgáljuk őket ezen a módon.

És tavaly Moszkvában volt valami szemináriumunk Vaidyanatha kérésére. És ebben az évben
több bhakta fog jönni a Radha Gopinatha templomból Moszkvába, hogy segítsenek nekik
bevezetni ezeket a dolgokat. Csak néhány nappal azelőtt, hogy jöttek volna, olyan sok
probléma történt Moszkvában. Szóval úgy döntöttünk, hogy most nem jöhetnek. Hari bol.
Szóval bárhol, ahol tudunk segíteni, ott próbálunk segíteni, de sok templom más módon
csinálja és lehet, hogy még jobban is, mint ahogy mi csináljuk."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.