Az év ezen időszakában a Karácsony mindenkit érint. Minket, Krisnásokat is.

Például ha megfeledkezel róla és ártatlanul megközelítesz egy bevásárlóközpontot, mondjuk élelmiszer beszerzés céljából rögtön bajba kerülsz. Már a megközelítéssel, parkolással problémák adódnak. Mintha megtízszereződne Magyarország lakossága.

Érthetetlen

Mivel a gyomrok valószínűleg nem növekednek meg, vélhetően az ajándékvásárlás a fő hajtóerő. De kinek?
A gyerekek viszonylag egyszerűen letudhatóak, hisz végtelen kívánság özönnel rendelkeznek aminek csak a pénztárca szab határt. az előző heti besárlásnál végigviszed, sóhajt itt, sóhajt ott, aztán utána már csak vissza kell menni megvenni.

A felnőttek meg egymás között nem csinálnak nagy faxnit belőle: jöhet a szokásos pulóver, parfüm, csoki, pia, stb.
Érdekes, mióta megszületett a fiam, a nagymamám (aki szinte az egyetlen élő rokonom) számára meg szűntem létezni. Nincs szülinap, nincs karácsony. Most lettem neki felnőtt.

Az állat

A tömegen kívül a másik jellemző, az ünnepi, szeretetteljes hangulat. Már a parkolásnál feltűnik: „Mit tetvészkedsz te mazsola”, „kotródj onnan, az az én helyem”. Így, a szeretet ünnepére készülve.

Bent, az áruházban csak kiteljesedik az odaadás: „Mi az szart vegyünk a nagymamának?”. „Nem mindegy, úgyse örül semminek”. Ezért tényleg érdemes.

Érdemes beállni ebbe az őrületbe?

Várom a te élményedet, véleményedet is.

Biztos, hogy van.
És folytatjuk a témát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.