Ott ültek az erdő egyik békés részén.
-    Mester! Kérdezhetek valamit? – szólalt meg az ifjú
-    Mondjad, bátran.
-    Miért fáj, amikor elveszítünk valamit? – hangzott a kérdés
-    Mert erősen ragaszkodunk hozzá. Ha ez nem lenne, meg se éreznénk – mondta a bölcs.
-    Nem értem még mindig, hogy mi a kapcsolat. Elmagyaráznád?

-    Itt egy erős faág. Csukd be a szemed, fogd lágyan, és ha érzed, hogy mozdul, akkor engedd el – hangzott az instrukció.
A fiú így tett, és a bölcs könnyedén kivette a kezéből.
-    Éreztél fájdalmat? – kérdezte
-    Nem, egyáltalán nem.
-    Most csukd be a szemed, fogd jó erősen, mintha az életed múlna rajta – jött a második feladat.

Az ifjú megragadta a botot és szorította ahogy tudta.
A mestere odalépett és elkezdte csavarni, jobbra-balra húzni a husángot és ezzel együtt a fiút is. Mivel nem engedte el a sáros földön is megforgatta egy párszor.
Mikor megállt, megkérdezte:
-    Most mit éreztél?
-    Nagyon fájt és… nagyon megalázó volt – mondta őszintén a tanítvány
-    Most már érted a különbséget és az összefüggést?
-    Igen, Mester. Azt hiszem értem.