Turkálva a szekrényben rábukkantam egy-két régi koncertruházatra és eszembe jutott a régi ötlet, hogy ezeket megmutassam nektek néhány plusz infóval és storyval.
Hogy ne bántsak meg senkit a sajátomat mutogatom és magyarázom.

Ez volt a kezdet.

Kinek milyen póló került a kezébe. Az enyém egy „gouranga” feliratú volt, az első Magyarországon gyártott sorozatból.

Még Csukás Laci barátommal terveztük és gyártottuk le 1996 tájékán.
A Sziget-fesztiválon akartuk terjeszteni Gouranga Band-es kazettákkal együtt. Kicsit megelőztük a korunkat és csak később értékelték az ötletünket, de egy kisebb sorozat elment belőle.

A legelső fotózáson és az első koncerten is ez volt rajtam.

Sajnos már nincs meg. A kínai minőség nem volt túl tartós...

Egyszerű vászonnadrág és cipő tette teljessé a kollekciót.

2000 tavaszán kitaláltuk, hogy egyénibb öltözéket kellene öltenünk amibe belecsempésszük az indiai kultúrát.

A leghíresebb esemény a TV2-es interjú volt amikor ezt viseltük.

Nem volt túl kényelmes. Különösen Jaya Hari szenvedett, amiről a Mantra-filmben is mesél.

De leginkább az volt a baj, hogy nem éreztük jól, természetesen magunkat benne, és ez kihatott a színpadi teljesítményre is.

Én még viseltem a 2000-es Szigetes Mantra koncerten, aztán soha többet.
Ott vettük fel a „Még” klipjét.

Végül visszatértünk a jól bevált pólóhoz. Néha mintával, néha anélkül.
Oldalzsebes nadrág, vászoncipő volt a teljes szett.

Kényelmes és olcsó volt. Mivel ez volt a Mantra történetének legmozgalmasabb időszaka koncertek szempontjából jól jött, hogy több váltás ruha állt rendelkezésre.

Ezt viseltük a 2000-es Replika- és 2001-es Tankcsapda-turnén, majd az azt követő fesztiválokon.