Sokan faggattak arról, hogy milyen zenéket hallgattam/hallgatok, milyen hatások érnek. Persze ez különösen izgalmas volt akkor, amikor egy krisnás ugye nem csinál ilyet. Pedig igen.

Kezdjük időrendbeli sorrendben a gyerekkorral.

Apukám gitározott, persze amikor én már megvoltam akkor már csak otthon, hobby szinten. A nagy kedvence, ami gyakran szólt nálunk az a The Shadows volt.

De az egyik legkedvencebb száma a George Harison My sweet Lord-ja volt. Itt hallottam először (és sokszor) a Maha Mantrát:

Ez kb. 30 év múlva visszaköszönt mint egy Mantra feldolgozás:

Kemény zenét is az ő jóvoltából hallottam először, anyukám nem nagy örömére néha szólt a Led Zeppelin, Deep Purple, Black Sabbath:

Mivel a 70-es években nem volt egy olcsó és egyszerű dolog a saját lejátszó ezért mindenki a rádióra és a tévére volt szorulva. Nekem az aktuális divatzenék nem jöttek be, túl felszínesek, kiszámíthatóak voltak.
A keményebb műfaj felé az első lépést a hasonló korú unokatesómnál tettem. Neki volt egy lemezjátszója és akkor vette meg az AC/DC Higway to Hell lemezét. Nagyon megfogott az a nyers erő és dinamika.

Aztán én is elkezdtem gitározni és jöttek a két gitáros zenekarok, Iron Maiden, Judas Priest, Accept, Scorpions, ami az első koncert élményem is lett a 80-as évek közepén.

Persze nagyon örültem, amikor lett egy igazi magyar metál zenekar a Pokolgép:

Kezdtem egyre gyorsabb dolgokat hallgatni, és akkor nagyon bejött a korai Helloween:

Akkoriban már sok zenéhez hozzá lehetett jutni lemezen, másolt kazettán és nekem is lett walkman-em. 85 tájékán került bele a lejátszómba egy addig számomra ismeretlen zenekar albuma, ami teljesen ledöbbentett, aztán nagyon bejött. Ez volt a Slayer Hell awaits:

Az online játékok tengerében ilyet is találhatsz: Hanumánnal ugrálva csépeleheted a démonokat itt.

Kell egy kis türelem a betöltődéshez és a reklámok özönéhez, és persze ez nem egy 3D-s szuper program, de legalább a miénk! :)