Itt egy igen ritka felvétel, ami 2002 nyarán készült a Hegyalján. Már csak hárman vagyunk, de rendkívül elegáns egyeningben zúzunk.

A hangulat hatalmas és a végén még feljön majdnem a teljes Replika, Nitai és Gergő, hogy akkor még meglévő raszta sörényüket megrázzák, és szétszedjék a színpadot, persze Krisivel együtt.

A tudósok egy nagyon érdekes bolhára bukkantak.

Minden más egyedtől eltérően meghallotta, sőt teljesítette a neki adott utasításokat. Azt mondták neki, hogy „ugorj” és már repült is. Azt nem tudták kideríteni, hogy ért e más is, hisz csak ezt az egy dolgot tudta csinál szegényke.

Nagy volt az öröm és a lelkendezés. Micsoda felfedezés!
Bemutatták konferenciákon, mindenhol.

Aztán, ahogy telt múlt az idő a tudósok is ráuntak a bolhára. Gondolták, hogy újabb kutatásokat kellene rajta végezni.

Mást nem tudtak kitalálni, ezért levágták az egyik lábát. Utasították a bolhát, hogy ugorjon és az (bár kisebbet), de ugrott. Aztán lenyisszantottak még egyet. A bolha már jelentősen kisebbet ugrott.
Jött a harmadik láb eltávolítása, és így már csak egy picit tudott mozdulni.

Amikor a tudósok a negyedik lábát is levágták a bolha minden fajta utasítás, kérlelés, ordibálás ellenére mozdulatlan maradt.

A nagy koponyák visszavonultak és komoly ténymegállapítást hoztak:

„Ha levágjuk a bolha lábait, akkor megsüketül.” 

Nemrég belefutottam a FB-on egy mai tanmesébe és annyira megérintett, hogy itt is megosztom veletek. Sajnos sokunk harcáról van szó...

"Egy közismert szónok egyszer egy tanfolyamot indított, melyben egy 100 dolláros címletet a tartott a magasba. A teremben összesen 200-an ültek. Feltette a kérdést:
- Kinek kell ez a pénz?
Minden kéz a magasba emelkedett. Majd így folytatta:
- Egyikőtök megkapja ezt a pénzt, de előbb hadd tegyek meg valamit.
Összegyűrte a pénzt. Ekkor megkérdezte:
- Még mindig kell valakinek?
A kezek még mindig a magasban voltak. Így hát megismételte:
- És mi van, ha ezt teszem?
Ledobta a földre és cipője talpával beledörgölte a koszba, majd felemelte - gyűrött és piszkos volt.
- Nos, kinek kell még így is?
Még mindig az összes kéz a magasban volt. Ekkor ezt mondta:
- Kedves barátaim, most egy értékes leckét tanultunk. Bármi is történt a pénzzel, nektek kellett, mert az értékéből nem veszített. Még mindig 100 dollárt ér és annyi is maradt.

Gyakran megesik életünkben, hogy eltaszítanak, földre dobnak, összegyűrnek, eltipornak. Ezek tények a mindennapi életünkből. Olyankor értéktelennek érezzük magunkat.

De mindegy mi történt vagy mi fog történni! TE sosem fogsz veszíteni értékedből! Koszosan vagy tisztán, gyűrötten vagy simára vasaltan, TE még mindig megfizethetetlen vagy mindazoknak, akik téged mindenek fölött szeretnek. Életünk értékét nem az határozza meg, mit teszünk, kit ismerünk vagy hogy nézünk ki, hanem az, hogy kik vagyunk.

Te különleges és értékes vagy! Sose feledd ezt!"