Ma a Mantra fekete albumának (Tetteim súlya) legsötétebb dalát osztom meg veletek. A zenéjét nagyrészt én írtam, a szöveget Jaya Hari.
Koncerten sohasem játszottuk. Vajon miért?
Ferenc pápa szavai (remélem igaz). /Forrás/
"Gondoljatok bele, hogy egy nem házas asszony bemegy a templomba, s azt kéri, hogy kereszteljék meg a fiát. És az, aki éppen ott tartózkodik, azt válaszolja: nem lehet, mert maga nem házas. Figyeljük meg, hogy az az asszony, akinek volt bátorsága megtartani és megszülni gyermekét mivel találkozik! Zárt ajtóval! Ha így folytatjuk, nem teszünk semmi jót az emberekkel, Isten népével. Jézus hét szentséget alapított, de mi ilyen magatartásokkal egy nyolcadikat találunk ki: a „lelkipásztori vám” szentségét!...
Aki közeledik az Egyházhoz nyitott ajtót kell, hogy találjon, és nem a hit ellenőrét… Szükségünk van reverenda és fátyol nélkül szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaival sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik…
Szükségünk van korszerű szentekre, XXI. századi szentekre, akik erre korszakra alkotják meg a lelkiségüket. Szükségünk van olyan szentekre, akik el vannak kötelezve a szegények iránt és a szükséges szociális változások iránt. Szükségünk a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok. Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el…
Legyünk hát ilyenek!"
A könyv eredeti címe "Grihasta-ashrama kézikönyv", és H.H. Radhanatha Maharaja kérésére állították össze Bombayban a bhakták 2003-ban.
Már közel tíz éve, hogy hozzám került és lefordítottuk magyarra is.
Szerintem rendkívül hasznos mindenkinek.
"ELSŐ RÉSZ
1. A védikus kultúra és a varnasrama-dharma
A valódi civilizáció nem csak az ember állati igényeinek kielégítésével törődik – az evéssel (ahar), az alvással (nidra), a félelemből fakadó védekezéssel (bhaya) és a párzással (maithun) -, hanem azzal is, hogy lehetővé tegye az emberek számára, hogy megértsék az Istennel, a Legfelsőbb Atyával való kapcsolatukat. A védikus írások a lelki fejlődés három szintjét írják le: sambandha – ismerni a Legfelsőbb Úrral való kapcsolatunkat, abhideya – e szerint cselekedni és prayojana – elérni azt a célt, amiért e kapcsolatot kialakítjuk. Az írásokban sok olyan elvvel és utasítással találkozunk, melyek betartása nehéznek tűnik a mai, modern élethelyzetekben.
Épp ezért szükséges valóban megértenünk a védikus utasítások mögötti szellemet és beültetni azt az életünkbe. A védikus kultúra annyira jó és tökéletes, hogy komoly erőfeszítéseket kell tennünk, hogy mindennapi életünkben valóban gyakorolni is tudjuk ezeket az elveket, amennyire csak lehetséges.
E tanulmány témája a családosok, vagyis a grhasthák kötelességeivel és felelősségeivel foglalkozik, mely szerves része az oly nagyra becsült varnasrama társadalomnak és védikus kultúrának.
A sastrák leírása szerint 400 000 emberi faj létezik, amely ritka lehetőséget nyújt arra, hogy kikerüljünk az ismétlődő születés és halál körforgásából és visszamenjünk Istenhez. A Legfelsőbb Úr, Krisna mindennek a teremtője. Ő teremtette a daiva varnasrama-dharmát (isteni társadalmi rendet), kezdve az intelligens osztállyal, akiket brahmanáknak neveznek, mert a jóság minőségében vannak (sattva guna). A következő a közigazgatást ellátó osztály, illetve a katonaság, akiket ksatriyáknak hívnak, mivel a szenvedély kötőerejében vannak (rajo). A vaisyáknak nevezett kereskedő osztály a szenvedély és tudatlanság kötőerőinek keverékében van, a sudrák, vagyis a munkás osztály pedig a tudatlanság kötőerejében van (tamo guna).
A világ emberi társadalmat, az emberek munkája és képesítettsége alapján lehet felosztani, nem pedig születésük szerint. A lelki társadalmi rendszernek szintén négy rendje van: a tanuló élet (brahmacari asrama), a családos élet (grhastha asrama), a visszavonult élet (vanaprastha asrama) és a lemondott élet (sannyasa asrama). Nagyon fontos, hogy a fent említett életrendek mindegyikében az kell, hogy legyen a célunk, hogy örömet okozzunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ez a védikus kultúra.
Az Úr Caitanya Mahaprabhu azt tanította Sanatana Goswaminak, hogy a 400 000 emberi faj közül nagyon kevés a kulturált, vagyis amelynek tagjai követik a varnasrama dharma elveit. Akik követik is, azok sem feltétlenül értik annak célját, vagyis azt, hogy az ember fokozatosan emelkedjen fel a transzcendentális szintre és létesítsen kapcsolatot (sambandha) a Legfelsőbb Brahmannal, az Úr Krisnával.
1.1 A védikus kultúra és a grhastha asrama
Srila Prabhupada azt mondta, hogy a grhastha asrama célja az emberi elme szabályozása, hogy békéssé váljon a lelki fejlődéshez. Az emberi lénynek van egy durva és egy finom teste. A durva test fenntartáshoz vagyonra, házra, a háztartás kellékeire, gabonára, satöbbire van szükség. A finom test igényei kielégítéséhez pedig megfelelő lelki tudásra és lelki elfoglaltságra van szükség. A grhastha asrama egy teljes „programcsomag” a védikus kultúrában. Ezért elfogadott, hogy egy grhastha kereshet pénzt, fenntarthat háztartást és más egyebeket. A sastra szerint, lehetősége van korlátozott érzékkielégítésre is, mégpedig a Krisna-tudatos és felelősségteljes gyermekek felnevelése érdekében élt szexuális életre. Sajnos, a mai megromlott társadalomban a nemi élet eleme különvált a védikus „csomag”-tól és ez lett a házasélet középpontja. A férfiak és a nők közötti, a házasság szentségén kívüli szexuális kapcsolat a „legújabb divat”-tá vált.
1.2 A grhastha asrama és a többi asrama célja:
- Az asrama egy olyan hely, ahol valaki menedéket vesz a Legfelsőbb Úrnál. Ezért minden asrama célja, menedéket venni az Úrnál.
- A grhastha asrama egy „grha stitha asrama”, vagyis egy olyan hely, ahol az ember úgy vesz menedéket az Úrnál, hogy otthon marad, családtagjaival él, de az Úr Krisnát tartja a középpontban.
- Mind a négy asrama egyenlő a fontosságú azt az elvet illetően, hogy asrayát, vagyis menedéket keresünk bennük az Úrnál.
- Az élet egyetlen célja odaadó szolgálatot végezni az Úr Harinak. Nincs más cél."
A mostanában "divatos" slágerek helyett:
