Amikor megszületett ez a Mantra szám egyszerre több nagyon kemény aktualitása is volt. Ha valakinek van egy kis szíve az érzi Jaya Hari fájdalmát. Persze azt nem gondoltam, hogy még ilyen sokszor lesz aktuális.

Néha nyomjuk koncerten is, de nem gyakran, mert annyira súlyos ez a szám.

És azért sem, mert kínos annyi ember előtt sírni…

MONDD, MIÉRT

Minden nap hallasz róla
Minden nap ott van előtted
Azt hiszed, hogy erősebb vagy nála
Mégis bármikor megteszed
Mondd, miért
Miért adtál fel mindent egy rossz napért
Mondd, miért
Hova tűnt a szemedből a fény

Elfogadsz majd megint egy új anyát
És nem emlékszel semmi másra
Csak arra, hogy boldog akarsz lenni
És ehhez szükséged lesz egy társra
De rossz helyen keresed Őt
A víz nem ott van, ahová a kutat ástad
És így csak szomjan fogsz halni
Mert amit iszol a saját nyálad

Tudom, hogy nem fogsz jönni
Én mégis várlak

Várok rád

"Mindketten bhakták már a házasság előtt

1. A szülőkkel lakni

Ha a frissen házasodott pár a szülőkkel marad és a szülőket nem érdekli a Krisna-tudat (főleg ha azt gondolják, hogy csak problémákat okoz), és a fiú nem képes a sarkára állni, akkor a feleség nagyon szenved. A szolgálatát tehernek érzi, a sadhanáját zavarják és ez frusztrációval és depresszióval jár. Úgy érzi a férje becsapta őt a házasságban. A férj pedig nem akar problémákat otthon, elvárja a feleségétől, hogy elégedetté tegye a szülőket, akik „annyi mindent tettek értem”. A feleség csapdában érzi magát.

Satya: Milyen napod volt? Befejezted a köreidet?
Sadhana: (láthatóan sír): Minden nap ezt kérdezed tőlem először, amikor haza jössz az irodából. Szörnyen érzem magam. Az édesanyád rögtön ad nekem valami munkát, ahogy leülök japázni. Reggel először főzők, hogy adhassak neked prasadamot reggelire, aztán összecsomagolom az ebédedet. Ahogy leülök, az édesanyád egyből ad nekem valami elfoglaltságot.
Satya: Valahogy próbáld meg elégedetté tenni őket. Miért nem japázol délután?
Sadhana: Próbáltam. De a délutáni sorozatokat nézik a TV-ben, engem is hívnak és megsértődnek, ha mondok valami kifogást.
Satya: Miért nem fejezed be az összes házimunkát és japázol este?
Sadhana: Édesanyád este sétálni és pletykálni megy. Azt akarja, hogy én is vele menjek. Kérlek, beszélj a szüleiddel és mondd el nekik, hogy te Krisna-tudatos életet akarsz élni! Nem látok más megoldást a problémámra.
Satya: Nem akarom felizgatni a szüleimet. Végül is ők gondoskodtak rólam annyi éven át, iskoláztattak, és annyi mindennel tartozom nekik.

Satyának teljesítenie kell a kötelességét a szüleivel szemben. Ugyanakkor, ha zavarják őt és a feleségét a Krisna-tudat gyakorlásában, akkor Satyának őszintén beszélnie kell a szüleivel és elmagyarázni, mi a probléma. Ha a szülők ezután is akadályozzák a Krisna-tudat gyakorlását, akkor ha az anyagi körülmények lehetővé teszik, külön lakhelyet kell keresniük, miközben fenntartják a szülőkkel a szeretetteljes kapcsolatot.

2. Az érzékenység hiánya

A férj vagy a feleség nem érzékeny társa érzelmi igényeire. A társ úgy érzi, hogy nem törődnek vele, vagy hogy partnere csak mechanikusan teljesíti vele szembeni kötelességét. Például biztosítani a szükséges pénzt a férj részéről, vagy rendben tartani a házat a feleség részéről, de nem próbálni meg megérteni, hogy mi teszi társunkat boldoggá és elégedetté.

Egy héttel lányuk, Sita születése után Laxmi és Krisnadas nagyon fáradtak voltak. Újszülött lányuk, Sita minden éjjel felébresztette őket. Laxminak nehéz szülése volt és fájdalomcsillapítókat szedett. Alig tudott járni. Miután Krisnadas öt napig otthon maradt, hogy segítsen neki, visszament a templomba. Úgy látszott, Laxmi egyre jobban van.
Mialatt Krisnadas távol volt, Laxminak elfogytak a fájdalomcsillapítói. Ahelyett, hogy felhívta volna Krisnadast a templomban, Laxmi megkérte Krisnadas egyik fivérét, aki épp látogatóban volt nála, hogy vásároljon újakat. De Krisnadas bátyja valamiért nem tért vissza a tablettákkal. Így Laxmi egész nap fájdalmaktól szenvedett, miközben újszülöttjéről gondoskodott.
Krisnadasnak fogalma sem volt róla, milyen szörnyű napja volt Laxminak. Amikor hazaért, a felesége nagyon ingerült volt. Krisnadas félreértette az aggodalom okát és azt gondolta, a felesége őt hibáztatja.

Laxmi: Egész nap szenvedtem a fájdalomtól. Elfogyott a fájdalomcsillapítóm. Csak vergődtem az ágyban és senki sem törődött velem.
Krisnadas: (védekezően): Miért nem hívtál fel?
Laxmi: Megkértem a bátyádat, de elfelejtette. Egész nap vártam, hogy visszajöjjön. Mit tehettem volna? Hiszen járni is alig tudok. Olyan elhagyatottnak érzem magam!

Ezen a ponton Krisnadas kirobbant. Ő is nagyon ingerlékeny volt aznap. Mérges volt, mert Laxmi nem hívta fel őt. Krisnadas nagyon dühös volt, hogy a felesége őt hibáztatta, amikor nem is tudott róla, mennyire szenved. Miután néhány hangos szót váltottak Krisnadas az ajtó felé indult. Fáradt volt, ingerült és eleget hallott. Mindketten a türelmük határára értek. Aztán valami történt, ami megváltoztatta Krisnadas életét!

Laxmi: Várj! Kérlek, ne menj el! Most van a legnagyobb szükségem rád. Rettenetes fájdalmaim vannak. Napok óta nem aludtam. Kérlek, hallgass meg!
Krisnadas megállt egy pillanatra, hogy meghallgassa.
Laxmi: Krisnadas, te csak a jóban vagy velem. Amikor kedves, szerető Laxmi vagyok, akkor itt vagy mellettem, de ahogy nem, akkor te kifordulsz az ajtón.
Aztán szünetet tartott, a szemei megteltek könnyel, a hangja elcsuklott.
Laxmi: Most fájdalmaim vannak. Nem tudok semmit sem nyújtani, most van rád a legnagyobb szükségem. Kérlek, gyere ide és ölelj át! Nem kell mondanod semmit. Kérlek, ne menj el!
Krisnadas visszasétált és csendesen átölelte. Laxmi sírt a karjaiban. Néhány perc múlva…
Laxmi: Köszönöm, hogy nem mentél el. Csak szükségem volt rá, hogy átölelj.
Krisnadas: (beismerően) Most kezdem megérteni a szeretet jelentését – a feltétel nélküli szeretetét. Mindig azt gondoltam magamról, hogy szerető ember vagyok. De igaza volt. Csak a jóban voltam mellette. Amíg kedves és boldog volt, addig viszonoztam a szeretetét. De amikor boldogtalan és ideges volt, úgy éreztem, engem hibáztat és vitatkoztam vele, aztán el akartam menni.
Azon a napon először nem hagytam ott őt. Maradtam és nagyszerű érzés volt. Sikerült adnom neki, amikor valóban szüksége volt rám. Úgy éreztem, ez valódi szeretet. Törődni egy másik emberrel. Bízni a szeretetünkben. Ott lenni a szükség órájában. Csodálkoztam, milyen könnyű volt támogatni őt, amikor megmutatta, hogyan csináljam.
Hogyhogy nem tudtam ezt? Csak arra volt szüksége, hogy odamenjek és átkaroljam. Egy másik nő ösztönösen tudta volna, mire van Laxminak szüksége, de mint férfi, én nem tudtam, hogy az érintés, ölelés és a meghallgatás milyen fontos neki. Most, hogy felismertem ezeket a különbségeket, egy új módot kezdek megtanulni, hogy hogyan viszonyuljak a feleségemhez. Sose hittem volna, hogy ilyen könnyen meg tudunk oldani egy problémát.
Előző kapcsolataimban közönyös és szeretet nélküli maradtam a nehéz időkben, egyszerűen mert nem tudtam mi mást tegyek. Ennek eredményeképpen az első házasságom nagyon nehéz és fájdalmas volt. Ez az eset Laxmival rávilágított számomra arra, hogyan változtassam meg ezt a szokást.
Nagyon gyakorlati és speciális úton tanultam meg, hogy miben különböznek a férfiak és a nők. Hirtelen kezdtem felismerni, hogy a házasságomnak nem kell feltétlenül küzdelemnek lennie. Ezzel az új tudatossággal a köztünk lévő különbségről Laxmi és én képesek voltunk drasztikusan fejleszteni a kommunikációnkat és együtt élvezni Krisna-tudatos életünket.

Neela: Prabhu, kérlek, ne menjünk ma a templomba! Maradjunk itthon! Olyan rosszul érzem magam.
Nilesh: Pihenj, és majd gyere később a programra.
Neela: Kérlek, maradjunk ma itthon! Nem hiszem, hogy képes leszek elmenni. Úgy érzem, lázas vagyok.
Nilesh: Ez maya trükkje. Ha nem vagy jól, ne gyere! Nem kényszerítelek. De miért tartasz vissza engem?
Neela: Valamelyik nap, amikor a barátodnak segítségre volt szüksége, kihagytad a programot, hogy tudj időt szánni rá.
Nilesh: Tudtam! Féltékeny vagy, mert teszek valamit más bhaktákért.
Neela: Kérlek, ne csináld ezt! Nem úgy értettem. Arra gondoltam, hogy miért nem viszonyulsz hozzám is így.
Nilesh: Ti nők mind egyformák vagytok! Nem vagytok elégedettek azzal, ami van, mindig csak morogtok és panaszkodtok!
Nilesh elmegy a templomba.

A férj nem tekint úgy a feleségére, mint egy bhaktára, méltóságon alulinak tartja, hogy szolgálja a feleségét.

Bhakti hazatér egy fárasztó nap után. Szüksége van rá, hogy megossza az érzéseit a nappal kapcsolatban.
Bhakti: Annyi mindent kell csinálnom. Magamra nem jut semmi időm.
Deva: Abba kellene hagynod azt a szolgálatot. Nem kellene olyan keményen dolgoznod. Keress valamit, amit szeretsz csinálni!
Bhakti: De én szeretem a szolgálatomat. Csak azt várják tőlem, hogy mindent változtassak meg egy pillanat leforgása alatt.
Deva: Ne hallgass rájuk! Csak csinálj amennyit tudsz!
Bhakti: Azt csinálom. Ezt nem hiszem el, teljesen elfelejtettem felhívni a nagynénémet!
Deva: Ne aggódj, meg fogja érteni!
Bhakti: Tudod, min megy keresztül? Szüksége van rám.
Deva: Túl sokat aggódsz, azért vagy olyan boldogtalan.
Bhakti: (mérgesen) Nem vagyok mindig boldogtalan! Nem tudnál csak meghallgatni?
Deva: Hallgatlak.
Bhakti: Egyáltalán minek töröm magam?

Ezután a beszélgetés után Bhakti még frusztráltabb lett, mint amikor bensőségességet és társaságot keresve hazaért. Deva szintén frusztrált lett és nem tudta elképzelni mi a baj. Segíteni akart, de a problémamegoldó taktikája nem működött.
Anélkül, hogy ismerte volna a nők szükségleteit, Deva nem értette milyen fontos csak meghallgatni őket, anélkül, hogy megoldásokat ajánlana fel. A megoldása csak rontott a dolgokon. A nők sohasem javasolnak megoldásokat, amikor valaki beszél. Úgy mutatják ki a másik nő iránti tiszteletüket, hogy türelmesen és empátiával hallgatják. Őszintén meg akarják érteni a másik érzéseit.
Devának fogalma sem volt arról, hogy ha empátiával meghallgatta volna, hogy Bhakti kifejezze érzelmeit, az nagy megkönnyebbülést és elégedettséget okozott volna neki. Amikor Deva hallotta, hogy a nőknek mennyire szükségük van rá, hogy beszéljenek, fokozatosan megtanulta, hogyan kell hallgatni.
Most amikor Bhakti fáradtan és kimerülten ér haza, a beszélgetésük egész másképp alakul. Valahogy így hangzik:

Bhakti: Annyi dolgom van. Nem is jut időm magamra.
Deva: (mély lélegzetet vesz, benntartja, majd kifújja, aztán így szól:) Huh, úgy hallom nehéz napod volt.
Bhakti: Azt várják tőlem, hogy mindent megváltoztassak egy pillanat leforgása alatt. Nem tudom mit csináljak.
Deva szünete tart, aztán azt mondja: Hmmmmm.
Bhakti: Elfelejtettem felhívni a nagynénémet.
Deva enyhén felhúzott szemöldökkel azt mondja: Óh, nem.
Bhakti: Olyan nagy szüksége van rám. Olyan rosszul érzem magam miatta.
Deva: Olyan szeretetreméltó vagy.
Deva megöleli Bhaktit és ő megkönnyebbülten pihen a karjában.
Bhakti: Úgy szeretek beszélgetni veled. Igazán boldoggá teszel. Köszönöm, hogy meghallgattál, sokkal jobban érzem magam.

Nemcsak Bhakti, de Deva is jobban érzi magát. Csodálkozott, hogy mennyivel boldogabb lett a felesége, amikor végül megtanult hallgatni. Ezzel az új tudatossággal a különbözőségükről, Deva megtanulta a hallgatás bölcsességét, anélkül, hogy megoldásokat ajánlana, Bhakti pedig megtanulta az elengedés bölcsességét és az elfogadást, kéretlen tanácsok és kritizálás nélkül.

Összefoglalva tehát, a két leggyakoribb hiba, amit elkövetünk kapcsolatainkban:

1, A férfi megpróbálja megváltoztatni a nő érzéseit, amikor az ideges, Mr. Megoldóvá változik és olyan megoldásokat ajánl, amelyek megszüntetik ezeket az érzéseket.

2, A nő megpróbálja megváltoztatni a férfi viselkedését, amikor az hibát követ el, házi tanácsadóvá változik és kéretlen tanácsokat ad, vagy kritizál.

- Amikor egy nő elutasítja a férfi megoldását, a férfi úgy érzi, megkérdőjelezik a hozzáértését. Ennek következtében úgy érzi, nem bíznak benne, nem becsülik meg és abbahagyja a törődést. Érthetően csökken a vágya, hogy meghallgassa a nőt.

- A nő stressz hatása alatt nem akar rögtön megoldást találni a problémájára, inkább megkönnyebbülést keres azzal, hogy kifejezi az érzelmeit és megértésre talál.

- A férfi akkor elégedett, ha kidolgozza a probléma részletes megoldását, a nő akkor elégedett, ha beszélhet a probléma részleteiről.

- Egy férfi számára nehéz meghallgatni egy nőt, amikor az csalódott vagy boldogtalan, mert hibásnak érzi magát.

- A férfiak akkor motiváltak és erősek, ha érzik, hogy szükség van rájuk.

- A nők akkor motiváltak és erősek, ha érzik, hogy törődnek velük."

A könyv eredeti címe "Grihasta-ashrama kézikönyv", és H.H. Radhanatha Maharaja kérésére állították össze Bombayban a bhakták 2003-ban." 

Itt tudod elolvasni az előző részt.