A könyv eredeti címe "Grihasta-ashrama kézikönyv", és H.H. Radhanatha Maharaja kérésére állították össze Bombayban a bhakták 2003-ban. 

Itt tudod elolvasni az előző részt.

"9. Milyen legyen egy grhastha bhakta tudata, ha nem akar gyermeket? Milyen legyen egy grhastha bhakta tudata, ha fiút akar és milyen legyen ha lányt akar?

Egy grhastha bhakta számára nem számít, hogy fia van, lánya van, vagy egyáltalán nincs gyereke. Miért?
- Mert egy bhakta megérti, hogy a Gondviselés akarata a legfelsőbb és ezzel elégedettnek kell lenni.
- Egy bhakta tudatos róla, hogy nem kell feltétlenül ebben az anyagi világban bolyongania a halála után. Arra törekszik, hogy hazamenjen, vissza Istenhez.
- Egy bhakta nem vágyik fiúgyermekre vagy leányra. Ha jönnek, akkor örül és erőfeszítést tesz, hogy Krisna-tudatossá tegye őket.

Egy bhakta nem függ a fián vagy lányán. Teljesen Krisnán függ. Minden gyermek, aki egy bhakta családjában születik meg különleges ajándék.

10. Milyen legyen egy olyan bhakta házaspár tudata, akik úgy döntenek, hogy nem akarnak gyermeket?

A grhastha asrama egyben kiterjesztést is jelent. Ha egy házaspár nem szeretne utódokat, meg kell határoznia, hogy miért. Nem lustaságból-e? A gyermeknevelés azt is jelentheti, hogy keményen kell dolgozni ahhoz, hogy több pénzt keressen az ember. A feleség lehet, hogy nem akarja a gyermek kihordásának megpróbáltatását, az éjszakázást. Ha ez az ok, ami miatt nem akarnak gyermeket, az nem lemondás. A házaspárnak idősebb vaisnaváktól kell tanácsot kérniük, és úgy kell megfelelően irányítaniuk a házaséletüket.

11. Kötelességek a gyermekek felé a grhastha asramaban

A kisgyerekek olyanok, mint a szivacsok. Felszívják a Krisna-tudatot és nincs szükség rá, hogy bármi másnak kitegyük őket a Krisna-tudaton kívül. A gyermekeket meg kell védeni a világi örömöktől azáltal, hogy vidám Krisna-tudatos légkört teremtünk otthon, hogy a gyerekek teljesen elégedettek legyenek és kreatív képességeik megfelelően irányítva legyenek. Sajnos, a modern társadalomban a szülőknek nincs idejük a gyerekeikre. A kényelmet biztosítják a számukra, de nem nyújtják azt a bőséges szeretetet és figyelmet, amelyre az életük minden szakaszában szükségük van. A gyerekekkel bánjunk szeretettel és fegyelmezzük őket. Körültekintően alkalmazzuk Canakya tanítását, mely szerint 5 éves korig a gyerekeknek bőséges szeretetet kell adni, 10 éves korukig szükség esetén fegyelmezni kell őket, 16 éves koruktól pedig úgy kell viszonyulni hozzájuk, mint egy baráthoz.

- A szülők ne tegyék ki a gyermekeiket túlzott nyomásnak a tudományos ismeretek megszerzése terén. Minden gyermeknek Isten adta intelligenciája és képessége van. A szülőknek folyamatosan arra kell törekedniük, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek a gyermek fizikai, intellektuális és lelki fejlődéséhez. A szülők próbálják meg kihozni a lehető legjobbat a gyermekeikből, a szeretetre és bizalomra épülő kapcsolat kifejlesztésével, tartsák tiszteletben a gyermekek érzéseit és mindig tegyenek őszinte erőfeszítést arra, hogy jó értékeket adjanak át nekik az életben.

- Soha se alázzunk meg egy gyermeket mások jelenlétében vagy tegyünk utálatos összehasonlításokat. Ennek ártalmas pszichológiai hatása lesz a gyermekre.

- A szülőknek nem szabad veszekedniük vagy vitatkozniuk a gyermek jelenlétében és nem szabad más bhaktákat kritizálniuk sem. Egy gyereknek természetes ösztöne, hogy csodálja a szüleit és gyakran tekinti őket példaképének. Ezért a szülők egyáltalán ne vitatkozzanak, de főleg ne a gyermek jelenlétében.

12. Hogyan tartsuk fenn és őrizzük meg a bhakta gyerekek Krisna-tudatát?

- A bhakta szülők egyik fő aggodalma, hogy megfelelő lelki környezetet tudjanak teremteni a gyermek Krisna-tudatos fejlődéséhez. Minden élőlény Krisna gyermeke, és független szabad akarattal rendelkezik. Az ember nem kényszerítheti a gyermekét arra, hogy szolgálja Krisnát. A legjobb és legkegyesebb dolog, amit tehetünk, hogy a saját életünkkel olyan tökéletes példát mutatunk, amilyet csak lehet. Így a gyermek komolyan fogja venni a szülők tanításait. A szülőknek prédikálniuk kell a gyermeküknek és meg kell tenniük minden tőlük telhetőt, hogy vonzzák őket Krisnához. A gyerekek olyan mértékben fogják komolyan venni a tanításaidat, amilyen komolyan a szüleiket látják követni a Krisna-tudat elveit a saját életükben.

- Ha a gyerekek olyan barátokhoz vonzódnak, akik bhakták, az nagy hasznukra válik. Ilyen irányba kell őket terelni és a megfelelő környezetet kell biztosítani számukra, amely által az Úr tiszta bhaktáivá válnak. Ez a szülők elsődleges kötelessége. Tudnunk kell azonban, hogy ahogy a gyermek felnő és eléri a tizenéves korának közepét, kifejlődhet benne a képesség, hogy függetlenül akarjon cselekedni. Az a gyermek, aki korábban engedelmesen ment a szüleivel a templomba, lehetséges, hogy most nem akar együttműködni. Ha erőltetni próbáljuk a gyermek Krisna-tudatát, fellázadhat a Krisna-tudat ellen és elutasíthatja azt. Lehetséges, hogy egy ilyen gyermek a szüleivel ellátogat a templomba, de belül bosszús. A szülőknek tehát használniuk kell az intelligenciájukat és fel kell mérniük, hogy a fegyelem kényszerítésével közelebb kerül-e a gyermekük Krisnához, vagy eltávolodik tőle.

- Ha a gyermek nagyon határozottan anyagi társulást akar, a szülők nem tehetnek mást, mint hogy szeretettel elmagyarázzák, hogy mi helyes és mi nem. A szülők a szavaikkal és a példájukkal meg tudják mutatni a gyereküknek, hogy mi a legjobb a számukra, és hogy mi lesz a következménye, ha rossz irányba mennek. A szülőknek közösségként együtt kell működniük, hogy egy vonzó, izgalmas és dinamikus Krisna-tudatos környezetet teremtsenek, amihez vonzódnak a gyerekek. Ha a gyermek ezek után rossz útra tér, a szülők nem tehetnek mást, mint hogy jó példát mutatnak, jó utasításokat adnak és imádkoznak a gyermekeikért. Felmerülhet az is, hogy a családját egy kedvezőbb környezetbe költözzön.

- Tapasztaltunk már olyat, hogy a Krisna-tudatban nevelkedett gyermekek, akik egy bizonyos időszakban eltávolodtak, hogy első kézből tapasztalják meg, hogy milyen az anyagi élet, visszatértek a Krisna-tudathoz, kiváló bhaktákká váltak, akik tudták értékelni, hogy a Krisna-tudat milyen páratlan ajándék.

- Ha a szülők nem adnak a gyereküknek megfelelő szeretetet és figyelmet, akkor a gyermek a teljesség helyett inkább ürességet fog érezni a szívében, még egy Krisna-tudatos környezetben is. Ezért a Krisna-tudatos gyermeknevelés egyik legfontosabb aspektusa az, hogy gondoskodást, időt és szeretetet adjunk a gyermekünknek. Ha azonban a szülőknek nincs idejük a saját sadhanájukra, nincs idejük a satsangákon való részvételre és a bhaktákkal való társulásra, akkor a szeretetük ellenére nem fogják tudni magas minőségű Krisna-tudatra nevelni a gyermeküket.. Ezért a Krisna-tudatos gyereknevelés intelligencia és érett egyensúly kérdése.

- Srila Prabhupada a Srimad Bhagavatam egyik magyarázatában [1.5.24] azt mondja, hogy a varnasrama rendszer követőinek gyermekei nem ismerték az érzéki élvezetről szóló, felelőtlen életet. A fiút már azelőtt éles lelki intelligenciával áldották meg, hogy az apa az anya méhébe helyezte volna. Az apa és az anya is felelősek voltak azért, hogy a fiú sikeresen ki tudjon szabadulni az anyag kötelékeiből. Ez a sikeres családtervezés folyamata. Az a célja, hogy a teljes tökéletesség érdekében nemzzünk gyermekeket. Anélkül, hogy valaki önfegyelmezett és teljesen engedelmes lenne, nem tudja sikeresen követni a lelki tanítómestere utasításait, e nélkül pedig senki sem képes visszamenni Istenhez.

- Egy levében [Bhaktin Toninak; Sydney 1973. 02. 18.], Srila Prabhupada az egyik tanítványa gyermekeit a templomi murtikhoz hasonlította. Ahogy néhány bhaktának teljes időben a templomi murtikról való gondoskodásnak kell átadnia magát, úgy néhány bhaktának arra kell sok időt szentelnie, hogy gondoskodjon apró gyermekeiről; akik nem közönséges gyermekek, hanem bhakták. Ha szolgálod, vezeted és képzed Krisna bhaktáit, akkor nagyon kedves leszel az Úr Krisnának.

12.1 A szülők ne engedjék, hogy gyermekeik leessenek

A szülőknek biztosítaniuk kell, hogy a Krisna-tudatos környezetben felnevelt gyermekük ne valljon kudarcot tanulmányai során vagy a számára kiválasztott tevékenységi területen. Az ilyen gyermek hajlamos arra, hogy új azonosságot és sikert keressen kedvezőtlen tevékenységekkel. Ha egy gyermek első 5 éve a családban kielégítő volt, azzal a magabiztossággal fog iskolába menni, hogy sikerei folytatódnak, és olyan módokon reméli megkapni a tanárai és osztálytársai szeretetét és tiszteletét, amelyek a szüleinél működtek. A szülőknek magabiztossá kell tenniük a gyermeküket."

"Az élet egy nagy szöveges feladat"

Én (tegnap matekórán)

Már a múlthéten is megosztottam egy általam hasznosnak tartott cikket.

Most itt találtam egy jót.

"A munkahelyükön sokan érezhetik úgy, hogy bár mindent beleadnak, az erőfeszítéseiket mégsem koronázza siker. Még mielőtt másokat kezdene okolni a kudarcaiért, érdemes pár apró dolgot megvizsgálnia, mert könnyen lehet, hogy olyan egyszerű okok állnak a probléma hátterében, amikről nem is gondolta volna. A chatelaine.com összeszedte, mikről kéne leszoknia, hogy sikeresebb legyen a munkában.

Nem egyértelműen fejezi ki magát

Bár sokan használnak munkahelyükön szlenget, azonban ha lehet, ne essen túlzásokba, mert nem biztos, hogy mindenki érti. Ha nem azonos közegben mozognak, lehet, hogy a másik nem is érti pontosan, mit is kér tőle. Ráadásul, ha csak egy kisebb csoport ismeri a sajátos nyelvezetet, az könnyen klikkesedéshez vezethet, amit egy idő után már nehéz szétrobbantani, ez pedig erősen rombolhatja a csapatmunkát.

Nem készít jegyzeteket

Lehet, hogy alapjáraton összeszedett, de bárkinek lehetnek rosszabb napjai, szóval ha egy fontos értekezlet előtt áll, ahol önnek is fel kell szólalnia, a biztonság kedvéért írjon magának jó kis jegyzeteket. Ez azért hasznos, mert így egyrészt jól fel tudja építeni a mondanivalóját, másrészt puskázhat is a kis cetlikből, így biztosan nem hagy majd ki fontos részeket. Akkor is érdemes jegyzetelni, ha ön csak résztvevő, akármilyen unalmasak is tudnak lenni az értekezletek, van, hogy értelmes felvetés is születik, ami a későbbiekben jól jöhet a munkájához.

Nincs napi ütemterve

Önnek is ismerős az érzés, hogy már közeleg a munkaidő vége, de úgy érzi, alig haladt? Nos, igen, ha nem olyan a munkája, ahol az egyik napról a másikra kell elvégeznie a kiszabott feladatokat, hanem csak heti vagy havi terv alapján, nagyon könnyen kicsúszhatnak a dolgok a kezei közül. Éppen ezért, ha teheti, minden nap állítson össze egy listát, melyek azok a teendők, amelyket aznap feltétlen el kell végeznie. Ha igazán pontos akar lenni, akkor vegye hozzá minden részhez, hogy az kb. mennyi időt vesz majd igénybe, így az is rögtön kibukik, ha irreálisan sokat akarna vállalni, és csak frusztrálná magát, mikor nap végén még a felénél se jár.

Százszor is lecsekkolja az okostelefonját/privát mailjét/Facebookját

Amióta megjelentek az okostelefonok, szinte mindenkihez hozzánőttek. Bár sokan úgy gondolják, hogy ha valaki állandóan a telefonján lóg, az nyilván munkamániás és precíz, a valóság ma már inkább az, ha folyton az e-mail-jeit vagy az ismerősei Facebook-státuszait csekkolgatja, sokkal kevésbé tud a valódi feladatokra fókuszálni. Ráadásul, ha valaki egy értekezlet közben nyomkodja a kütyüjeit, az udvariatlanság is. Inkább szabjon ki magának pár fix időpontot, mikor néz rá a telefonjára, és aztán tartsa is magát hozzá.

Feltételezi, hogy a kollégái gondolatolvasók

Na igen, nem csak a munkahelyen, de a magánéletben sem jó, ha elvárja másoktól, hogy kitalálják, mit is szeretne valójában, amikor valami mást mond, vagy nem mond semmit. Például ha állandóan hajt és többet dolgozik, mint a többiek, ne higgye, hogy a főnöke ebből rögtön leveszi, hogy ön előléptetésre pályázik. Amennyiben jobb pozícióra fáj foga, jobb, ha egyenesen elmondja neki (itt a tipp arra, milyen főnöktípussal hogyan érthet szót legkönnyebben) és ha nemet mond, akkor legalább tudni fogja, itt az ideje elkezdeni kipofozni a CV-jét.

Halogat

Legyen szó egy kínos telefonról, vagy egy elkerülhetetlen, de kivédhetetlen találkozóról, mindig vannak olyan dolgok az ember életében, amiket halogat. És sajnos minél tovább odázza el őket, annál lehetetlenebbnek, megoldhatatlanabbnak és kényelmetlenebbnek tűnnek ezek a feladatok. Ha önnek is felhalmozódtak az ilyesféle dolgai, kezdje el szisztematikusan kitakarítani őket, megszabadulva ezzel egy kiadós stresszfaktortól. Készítsen listát, hogy mely napokon miket fog megcsinálni: nem kell túlvállalnia magát, elég egy napra egy kínos teendőt előirányozni, a lényeg, hogy tartsa be a saját maga szabta ütemtervet. Lehetőleg ezek legyenek az elsők, amiket elvégez aznap, és higgye el, ahogy halad előre a listán, sokkal könnyebb lesz!

Áldozatot játszik

Ha sokszor kapja magát azon, hogy olyanokat mond, mint hogy „Nem tudom megcsinálni” „Nincs más választásom”, akkor ideje változtatni a hozzáállásán és kicsit pozitívabbnak lenni. Minden problémának vannak megoldásai, de ha csak siránkozik, attól még nem oldódnak meg. Ha például új állást keres, ne sajnáltassa magát, hanem kezdje el aktívan keresgélni, írjon egy jó önéletrajzot, és kérjen ismerőseitől segítséget!"

A címhez tartozó tartalom biztosan ki fogja verni néhányaknál a biztosítékot, de szerintem az alábbi videó nagyon jól szemlélteti, hogy mi az ami nagyon hiányzik a társadalomból.

Véleményem a film után. 

Lehetne őket több okból is lehúzni (alkohol, kábítószer, stb.), és amúgy is csak éktelenül csörömpölő rockerek, de itt nem így történik. Szépen megrendezett eseményen mutatják tiszteletüket zenészek, sőt más komoly emberek, amivel kimutatják, hogy érdemes VALAMIT csinálni.

Mert ha a társadalom megadja az elismerést, akkor be is fogadja azokat akik ezt szeretik. Ez nagyon fontos.

És persze azt is jó látni, ahogy ők is beszélnek azokról akik segítették őket, elhunyt társukról, a közönségről és egymásról.

Szerintem tanulságos mindenkinek.