"Mindenki lehet nagy ember, mert bárki képes másokat szolgálni.

A szolgálathoz nem kell egyetemi végzettség. Nem kell hozzá egyeztetni az alanyt az állítmánnyal.

Csak hálatelt szív kell hozzá, szeretettől áthatott lélek."

Martin Luther King

Itt egy csodálatos anyag amelyet részletekben megosztok veletek.

Lehet, hogy így sokáig fog tartani, de érdemes minden szavát, mondatát tanulmányozni, mert hatalmas kincs.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

A BHAKTÁKKAL VALÓ TÖRŐDÉS FONTOSSÁGA

BOLDOGGÁ TENNI A BHAKTÁKAT

"Ha valaki olvassa Srila Prabhupada könyveit és azt gondolja, hogy “igen, ez a filozófia nagyon jó”, akkor akarja látni, hogy ez vajon az élet egy praktikus útja, vagy csak egy teória.

Ezért vannak a templomaink és a farmközösségeink. Hogy megmutassuk az embereknek,hogy ami a könyvekben van, az az élet praktikus módszere. Ha látják, hogy a bhakták boldogok ezt az életmódot gyakorolva, akkor ez vonzani fogja őket. “Igen, ez az, amit én akarok. Belefáradtam már abba, hogy ennek a világnak a kizsákmányoló illúzióiban találjak boldogságot. Meg akarom tapasztalni az igazi élet boldogságát.“

Ez mindannyiunk kötelessége, hogy a saját példánkkal vonzzuk az embereket Krsnához. És a legjobban azzal fogjuk őket vonzani, ha szilárdan követjük az odaadó szolgálat elveit és így boldoggá válunk. Már előzőleg elmagyaráztuk, hogy a valódi élvezet a szerető kapcsolatokból jön. Abból, hogy viszonzunk Krsnával. Ez a viszonzás megjelenik a bhakták egymás közötti kapcsolataiban is. Krsna a gurun és a vaisnavákon keresztül fogadja el az odaadásunkat. Ezért ma talán a legnagyobb szükség arra van a mozgalmunkban, hogy arra képezzük a bhaktákat,hogy hogyan éljenek együtt a szerető kapcsolatokban.

Ha ezt megtanuljuk, akkor boldogok leszünk! És akkor sosem fogjuk elhagyni a Krsna tudatot. Ha ez nincs meg nekünk, akkor nagyon nehéz lesz folytatni.Az Úr Caitanya Mahaprabhu Maga Krsna egy bhakta szerepében, hogy megtanítsa nekünk,hogyan legyünk odaadóak. Az Úr Caitanya életének és tanitásainak alapelve a vaisnavák szolgálata a köztük lévő szerető kapcsolatokban. Szóval ezt az elképzelést nagyon figyelmesen és szisztematikusan meg kell alapoznunk a gondolkodásunkban.A bhaktáknak szüksége van védelemre. A bhaktáknak szüksége van törődésre. A bhaktáknak szüksége van arra, hogy szeressék őket. És szükség van arra, hogy megtanulják azt, hogy hogyan osszák meg a szeretetet. Ez az, amit Srila Prabhupada adott nekünk a könyveiben.

Valójában minden benne van Srila Prabhupada könyveiben. Nincs ennél felsőbbrendűfilozófia. Az életünkhöz szükséges dolgok közül semmi sem hiányzik, semmi nincs, ami nelenne ott. De ha mi nem alkalmazzuk a tanitásait az életünkben, akkor elégedetlenek leszünk.

És látjuk, hogy a bhakták a világ különböző részein más lelki szervezetekhez csatlakoznak,akik azt mondják magukról, hogy valami magasabb rendűt tanítanak. De csak egy anyagi terápiát vagy vezetést kapnak. Megpróbálnak menedéket találni a gazdasági fejlődésben. És ily módon feladják a sadhanájukat és a bhakták társaságát.Az igazat megvallva, amikor bárki elhagyja ezt a mozgalmat, a fő ok gyakorlatilag az, hogy úgy érezte, nem kap törődést és hogy nincsen kielégítő kapcsolat a bhakták között. A világon bármelyik bhakta, akire szépen odafigyelnek, védelmet adnak neki és érzi a szeretőkapcsolatot, az sosem hagyja el a mozgalmunkat.

Ezen az elven alapult az erőfeszítésünk Bombayban - megpróbálni segíteni a bhaktáknak abban, hogy egész életük során boldogságot találjanak a Krsna tudatban azáltal, hogy meg vannak védve, törődést kapnak és hogy jókapcsolat van a vaisnavák között. A vaisnava kapcsolatok a szolgálat elvén alapszanak.

Srila Prabhupada elmagyarázta, hogy minden más bhaktát prabhunak kell szólítanunk. A prabhu mestert jelent, és magunkat dasnak, vagyis szolgának kell szólitani. Nagyon fontos nemcsak mondani, hanem érezni is. Ha valaki prabhu, akkor az azt jelenti, hogy ő az én mesterem. Én szolga vagyok.

Van, amikor nem megfelelően használjuk ezt a szót, hogy prabhu. Van,amikor azt mondjuk "Prabhu, prabhu, add fel a cipőmet! Ostoba vagy, prabhu!" Ez nem prabhu. Ez csak egy szó. A prabhu mestert jelent. Azt kell gondolnunk, amit mondunk. És abhakta, legyen bármilyen helyzetben, mindenkinek a szolgája. Ezt tanítja a sastra. A feljebbvalóinkat úgy szolgáljuk, hogy alázatosan hallunk tőlük, és hogy eleget teszünk az utasításaiknak. Próbálunk nagyon alázatosan és szolgaian közreműködni az Úrnak végzett szolgálatukban.

Így szolgáljuk a feljebbvalóinkat."

Ma 5 éves a nagyobbik fiam és komoly szervezések árán sikerült neki extra ajándékot szerezni innen. Külön köszönet érte Krisna-lila matajinak és kedves férjének.

Bár én se gondolom, hogy így néz ki az Úr Ramacandra és Hanuman, de még mindig jobb, ha egy ilyennel (is) játszik, mint az átlagos bolti felhozatallal.

Na, ez is eljött.

4 éve írtam ide az első bejegyzést, amit persze csak kicsit később fedeztetek fel, amikor elkezdtem reklámozni az oldal létét.

Azóta közel 1500 bejegyzés és 2000 komment csattant itt el.

Sok minden változott az elmúlt időszakban, de a Krisna kegyéből mindig tudtam tartani a napi 1 bejegyzést.

Az utóbbi időben már majdnem megrogytam, de az új tervek új lendületet adnak.

Éljen a Bhakti-jóga! Éljen a szeretet forradalma!