„Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallják azt, amit mondasz, de az igazi barát figyel arra is, amit nem mondasz ki.”

Szokratész

Igazi Otthon

(szöveg: Kowalsky, zene: vgd)

Meg az a sok háború, ahol a föld reng és ránk borul
A város, ami ontja a drogot
És ahol mindenki csalt és lopott

Itt, ahol minden akörül forog, hogy ez a hely
Legyen a legvonzóbb, olyan, amilyen neked is kell
Hogy amíg csak lehet te is itt maradj
Élvezd az ellenkező nemet meg a „hatalmat”…

De az a sok betegség
Ahol a gyilkolás tehetség
És ahogy nevet a gazdag hiéna
Mikor a tizedik bőrt is lenyúzza

Ref.:
Van, ami mindig másképp van
Valami mindennel összhangban
Az, ami mindig arról szól
Milyen az igazi Otthon (Hol van az igazi otthon)

Meg az a sok járvány, amit
Emberi kéz gyárt
Üti egymást a stadion népe
A terrorhoz szokott nemzedéke

Itt, ahol mindent a durva anyag leláncol
Mégis a legtöbb azt hiszi szabadon táncol
De egy néhány vagy ezer élet után
Már az se tűnik fel neki, hogy mindent utál

És a legtöbb vezető, aki
Világtalanként a vakot vezeti
Kiabál, mutogat, ígér
Az egész, tudod, semmit sem ér…

Ma van Srila Prabhupada megjelenési napja.

Ebből az alkalomból itt az Acarya-sorozat 5 része magyar felirattal:

Itt olvashatod az előző részt.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

"KÖNYVOSZTÁS

Q.: Mivel a templomodban a könyvosztók legtöbbje kongregációs tag, biztosít-e a templom
számukra valamiféle kedvezményt és gondoskodást?

RS.: Igen, a kongregációból bhakták százai végeznek könyvosztó szolgálatot. Valójában a
legtöbb könyvet a kongregáció osztja, különösen marathon idején. Elmondok néhány
programot, ami nálunk a könyvosztásra van. A decemberi könyvosztó marathon alatt a kint
élő kongregációs bhakták veszik át az egész templom fenntartásának terhét. A kongregációs
bhakták időbeosztást készítenek egymás között, így a templom minden funkciójára gondot
tudnak viselni. A murtik mind a hat felajánlásra való főzése, a bhaktáknak főzni, az egész
murtiimádat, minden takarítás, management, mindent megcsinálnak és a brahmacárik a
reggeli program után csak azonnal kimennek és könyvet osztanak. Kb. a felük utazó
sankirtanra megy. A marathonra minden brahmacari utazó sankirtanra megy és a kongregáció
végez el minden kötelességet a templomban. Emellett többszáz kongregációs bhakta megy ki
és oszt könyvet.

Abban az évben, amikor 62.000 pontot csináltunk, két évvel ezelőtt, a legnagyobb marathont,
a legnagyobb osztó egy hölgy volt. Kb. 35 éves. Van egy férje és 2 gyereke. Ezrével osztotta a
Gitákat csak házról házra járva. Több órát eltöltött ezzel naponta. Más hölgyek, egyszerre
négy vagy öt, asztaloztak. Talán tíz asztal volt, amit ők csináltak. Aztán cseréltek. Egy hölgy
vigyázott az összes többi gyerekére, így mindannyian tudtak asztalozni, aztán váltogatták,
hogy ki vigyáz a gyerekekre és ki főz mindenkire. Néhány hajadon lány is kiment egész nap és
sok könyvet kiosztottak. Egy grhasta férfi a kongregációból szintén, mindenki elmerült a
könyvosztásban. A kongregáció annyira boldog, hogy ezt csinálhatja, hogy mindig
elszomorodnak, ha eljön a január. A grhasták a kongregációból, akik egy teljes hónapon át a
templomban maradnak és az egész templomra gondot viselnek, ők is nagyon boldogtalanok,
ha eljön a január. Szóval főleg az ő elégedettségük érdekében elkezdtünk egy új programot. A
decemberi marathon mellett elkezdtünk egy három napos marathont minden hónapban. Azt
hiszem ez a második négy nap a hónapban. A kongregáció átveszi a templomot és a
brahmacarik csak kimennek egész nap travelingre. Aztán minden nő és férfi, mind
asztaloznak az egész városban. Valójában bármilyen erőfeszítést vagy könyvosztást végzünk,
ez mind annak az együttműködő szellemnek köszönhető, ahogyan a grhasták és a brahmacarik
együtt dolgoznak. Amikor a kongregáció és a templomi bhakták együttműködnek annak
hatalmas ereje van.

Q.: Mondhatjuk-e azt, hogy brahmacarik és a kongregáció erős motivációját a könyvosztásra
az okozza, hogy megfelelően és szilárdan gyakorolják a krsna-tudat folyamatát? Ez az ok?

RS.: Minden bizonnyal. A könyvosztás prédikálás. Igazából ha nincsen nagyon erős
sadhanánk és szolgáló attitűd, akkor nem leszünk képesek több éven át könyvet osztani. De
ezzel egyidőben, amint osztjuk a könyveket, követnünk is kell azokat a tanításokat, amik a
könyvekben vannak. Ami azt jelenti, hogy valóban kifejlesztjük egy első osztályú bhakta
tulajdonságait. És visszatérve ennek a prabhunak a kérdéséhez a varnákról, a foglalkozásokra
vonatkozó képzés meglehetősen komoly szakmai dolog. Ami a mi környezetünket illeti, ami
rendelkezésre áll - mi Srila Prabhupada könyveiből képezzük az embereket, ami minden
bizonnyal mind a varnák, mind az ashramok tulajdonságairól is képet ad . És Srila Prabhupada
akarta, hogy tanítsuk a varnák foglalkozás szerinti képzését – vaisyák, sudrák, ksatriyák.
Lényegében a brahmacari ashram rendszerén keresztül többnyire arra képezzük őket, hogy
legyenek első osztályú brahmanák. Ahogyan a szisztematikus szakmai képzést, úgy ezt is a
jövőben fogjuk tudni megfelelően csinálni, de ezt a farmközösség környezetében, ahol a
varnák tényleg nagyon tiszták tudnak lenni. Ez egy fontos cél, amit a mozgalmunk vezetőinek
szolgálnia kell, de ami most a leglényegesebb, az az, hogy tökéletes vaisnavákat képezzünk az
emberekből. Ez az, amit azonnal meg tudunk tenni minden egyes templomunkban. Ezért
helyeztük erre a hangsúlyt.

A BHAKTI-VRKSA VAGY EZ A RENDSZER A JOBB?

Q.: Említetted, hogy a bhakti-vrksa programnak nagy eredményei vannak az emberek között.
Tudnál néhány rövid kommentárt mondani erről a programról?

RS.: Nem kommentálom, a bhakti-vrksa program csodálatos. Alapjában véve ugyanaz. Csak
azt mondtam, hogy különbség van a kifejezésekben és a hangsúlyban.

Q.: Azért, mert ez a program nagy eredményeket ad sok emberrel, van-e valami nehézség
abban, hogy képezzék is őket?

RS.: Nagyon szépen vannak képezve. Alapvetően a terminológiában van eltérés. A Radha
Gopinatha templomban csak egy különleges hangsúly van, nem annyira kiterjedni, mint
inkább olyan mélyre menni, amennyire csak tudunk azoknak a bhaktáknak a személyes
képzésében, akik már itt vannak. A terjeszkedés sokkal inkább benne van a többi programban,
és nincs annyira ott a mi programunkban. Ez a program sokkal inkább csak azon bhakták
különleges képzésére van, akikkel már rendelkezünk, és vannak más programjaink a
terjeszkedésre is. A bhakti-vrksa program, az én megértésem szerint, sokkal inkább azt
hangsúlyozza, hogy a programnak magának kell egyre jobban terjednie, amit az Úr Caitanya
szintén akar. De azt hiszem, hogy magas szintű képzés szintén van benne. Mindegyik program
tökéletes, ha krsna- tudatosak vagyunk.

KINEK KELL ELKEZDENIE GYAKOROLNI A SZERETŐ KAPCSOLATOKAT?

Q.: Kit kell kiválasztanunk, kinek kell először elkezdenie gyakorolni a szeretet és a törődés
kapcsolatát, a brahmacariknak a grhasták felé, vagy a grhastáknak a brahmacarik felé?

RS.: Ki kérdezi ezt? Mi vagy, brahmacari vagy grhasta?

Q.: Nem vagyok brahmacari.

RS.: Bárki elkezdheti, aki úgy érzi, hogy a vaisnavák szolgája. Egyidejűleg kell történnie, de
ha brahamcari vagy, akkor azt kell gondolnod, hogy a brahmacariknak kell elkezdeni. Ha
grhasta vagy, akkor azt kell gondolnod, hogy a grhastáknak kell elkezdeni. És ha egyik sem
vagy, akkor azt kell gondolnod, hogy egyiknek sem kell kezdeni. Másszóval,
mindannyiunknak azt kell gondolni, hogy nekem kell elkezdeni. Ez egy szolga hangulata.

AZ ELKÉPZELÉS SZÍVE

Q.: Van–e olyan veszély, hogy ezt a rendszert – ahogyan az oroszok mondják – karddal és
tűzzel kezdik el alkalmazni, másszóval, mechanikusan emeljük fel a kezünket és táncolunk.
Hogyan kerüljük el ezt a fajta tapasztalatot?

RS.: Meg kell értenünk, hogy mi a rendszer elképzelésének a szíve. Az elképzelés szíve az,
hogy bátorítsuk, élettel töltsük meg és inspiráljuk a bhaktákat a krsna-tudatban. Ezt nem lehet
erőltetni. Ezt kell adni az embereknek - a lehetőséget, hogy arra használhassa a szabad
akaratát, hogy a lehető legjobb lelki fejlődést érje el. A brahmacari ashramban bizonyára
szigorú szabályok vannak. Ez ott kell, hogy legyen mindenkinek, aki maradni akar. Ezeknek a
szabályoknak ott kell lenni a programtól függetlenül, mint az ashrama egy sztenderdje. Egy
ilyen ashramban szépen kell, hogy működjön ez a szerető, gondoskodó és oktató programnak.

A grhasta bhakták között nincsenek szabályok. Vannak szabályok, hogy hogyan legyél
grhasta, máskülönben grhamedhik vagyunk. Ez van. Akár követed, akár nem követed a
tanácsadói rendszert, képzettnek kell lenned, fel kell, hogy emelkedjél, kell, hogy útmutatást
kapjál. A tanácsadó semmit sem erőltet. Ő egyszerűen csak egy szerető barát és vezeti azokat
az embereket, akik a lehető legjobb lelki programot akarják. Azt mondom, hogy ezeket a
dolgokat nem erőszakolni kell, hanem elérhetővé tenni azon az őszinte lelkek számára, akik a
legjobbat akarják kapni a krsna-tudatukban.

AZ UTAZÓ SANKIRTANA SADHANÁJA

Q.: Milyen sadhanájuk van azoknak a brahmacariknak, akik utazó sankirtant csinálnak?

RS.: Pontosan ugyanaz, mint ami a templomban van. Mind együtt japázzák le a köreiket,
együtt tartanak mangala aratit, mindennap együtt vannak a brahmacari leckén. Az időbeosztás
lehet, hogy a templométól eltérő, de ugyanaz a képzés van.

Q.: Naponta hány órát osztanak?

RS.: Az utazó csapatok? Nem tudom pontosan, hogy hány órát, de egész nap.

Q.: Kérlek mesélj el egy történetet, milyen utazni Indiában.

RS.: Azt akarod hallani vagy inkább a többi kérdéseket? Mert ha egyszer elkezdem, akkor az
talán az egész hátralévő időt ki fogja tölteni."

Itt egy teljes Mantra koncert 2007-ből.

Ez egy közvetlen hangulatú, nyár esti, szabadtéri klubkoncert :)