"Most nincs virág és nincsen napsugár. A kályha verőfénye az egyedüli, ami emlékeztet a nyárra. Azonban nekünk ez is elég. A boldogság békéje van a szívünkben.
Mi a boldogság? Mikor a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak bámulja a parazsat félálmos nyugovással, s lelke úgy leng a múltak fölött, mint a tó fölött a madár."
Gárdonyi Géza
Persze nem vitamin-macinak hívják, de a családban már csak ez terjedt el. A névadó lehet, hogy Szubál volt, aki napi rendszerességgel kéri.
Amúgy a gyógyszerekkel hadilábon áll, mint általában minden gyerek, de ezt bírja. Biztos jó íze van, én nem kóstoltam :)
A DM üzletekben lehet kapni és az ára sem horribilis.
A címben szereplő becenevet már jó pár éve kapta az amúgy Balázs Gergely névre hallgató nagyon kedves bhakta.
Igen, ő tényleg művész, mestere a hangszerének és a zene tudományának, mégis nagyon alázatosan vesz részt a bhajanokban. Mint minden zenésznek, neki se könnyű az élete, de hihetetlen kitartó és ezt remélem egyszer meghálálja neki a sors.
Egyébként abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy most ő tanítja az iskolásokat zenélni.
És ilyeneket tud, amikor hivatalosan lép fel:
Nem egyszerű az élet mostanában (sem).
Miközben van munkám rendesen, a jógaoktatói-tanfolyamot is gyűrni kellene mindkét gyerek betegeskedik. Gopál orra szörcsög már jó ideje, ami nem vészes, de épp elég az éjszakai minimum alváshoz. Most Szubál is megfázott, hullámokban belázasodik.
Szóval nézzétek el nekem, hogy nem közlök mostanában hatalmas esszéket és drukkoljatok, hogy bírjam a tempót :)
Hogy legyen valami jó hír:nagyon szép képek készültek a kis családról (persze főleg a legkisebbről :) Paszternák Marianna kedvességéből kifolyólag.
Íme ízelítőnek egy, ami jól mutatja a tesók kapcsolatát:
Érdekes cikk innen:
"Nem telik el úgy egy nap, óra, hogy ne nézne fel a Facebookra ? Esetleg minden pillanatát meg is osztja, fotókkal megspékelve? Netán barátokat is az oldalról próbál szerezni? Ne aggódjon, van megoldás, és még csak le sem kell szoknia arról, hogy folyamatosan ott lógjon: elég, ha ráfogja arra, hogy ön nő.
Szóval, mik a függőség jelei?
1. Az oké, ha első dolga, amikor leül a számítógépe elé, hogy megnyitja a levelesládáját, a kedvenc híroldal(ai)t és a Facebookot. Az viszont már lehet kóros, ha ugyanezeket az ablakokat a felsorolással ellentétes sorrendben nyitja meg, és a céges/személyes levelek helyett egyből ott is ragad a FB-üzenőfalon.
2. Az is kényszerességre utal, ha bárhol jár, bármit csinál, az első dolga az, hogy becsekkoljon és megossza a többiekkel (és az se jobb, ha előre jelzi, hogy hol és mikor lesz, és csak ezek után csekkol be) . Tetézheti a nyomasztó mennyiségű bejelentkezést azzal, hogy mindezt még fotókkal is dokumentálja, ez esetben már igencsak súlyos addikcióról beszélhetünk.
3. Az is rendben van, ha erről az oldalról szerzi az update információkat ismerőseiről, de az már elég bizarr, ha a jelenlegi párja életéből is a profilján keresztül szerzi az elsődleges információkat. Mondjuk szólunk: ez a Facebook-függőség mellett egyéb párkapcsolati problémákat is felvet.
4. Akkor sem szerencsés elmélyülni ismerőseink állapotfrissítéseiben, amikor éppen a feje tetején áll a ház, és már hetek óta halogatja, hogy rendberakja, vagy a főnöke vár öntől egy fontos anyagot másnap reggelre, esetleg éppen volna egy kis ideje, amikor játszhatna a gyerekeivel. Ha ön mégis inkább bejelentkezik a Facséra mindezek helyett, csak hogy (ezen a héten már ötödszörre) lecserélje a profilképét, az szintén függőségre utal.
5. A gyakori állapotfrissítgetés is lehet a tünete a dependenciának. Persze, mindenki életében vannak napok, amikor belefér, hogy akár többször is megossza ismerőseivel, épp mi történik vele. De kezdjen aggódni, ha ezt kizárólag azért teszi, mert bűnösnek érzi magát, ha nem cseréli le valami újra az utoljára épp félórája frissített állapotkijelzését. A függőség tipikus jele, hogy ha valamiért nem tudja ezt megtenni, szorongásos tünetek lépnek fel és semmi másra nem tud koncentrálni. Az is tud kicsit ijesztően kedves lenni, amikor a saját posztját lájkolja.
6. Az sokak szerint még elmegy, hogy a kutyájának/aranyhalának/macskájának/egyéb háziállatainak készít profilt, kevesebbek szerint még az is, ha be is jelölgeti őket barátoknak. De amikor a macskáit házassá nyilvánítja az oldalukon úgy, hogy ezt be is állítja a kapcsolati státuszuknál, nos, akkor már nagy a baj.
7. Akkor is ciki van, ha magába néz és rá kell jöjjön: az örökös késéseinek is az az oka, hogy túl gyakran szalad bele a de-csak-még-ennek-a-profilját-megnézem-és-indulok/befejezem-a-melót jelenségbe.
8. A celebgyűjtés is teljesen felesleges dolog, legalábbis ha nem ismeri személyesen azt, akit bejelöl. Ha ön úgy érzi, pár celebskalp által többet ér és fontosabb ember, forduljon nyugodtan orvoshoz.
9. Az is elég függőség-szagú, ha egy szakítás után törli magát a közösségi oldalról, de közben a közös ismerőseik nevében belép az oldalukra, hogy információt szerezzen exéről
.
10. Erősen rezeg a léc akkor is, ha gyerekének, aki nemhogy írni, de még olvasni sem tud, készít egy fiókot, ahova felpakolgatja az összes fotóját. A lécet egyértelműen leveri azonban, ha az összes – ön szerint nagyon bájos – életfunkcióját is dokumentálja (lehetőleg ezeket is fotóval), és fokozottan súlyos a helyzet, ha a gyerek nevében, egyes szám első személyben írja a képalákat, üzenőfali posztokat. Ebben egyetlen pozitív dolog azért mégis akadha ebben: ha valaki nem közveltlen ismerőse porontyának, nem kell róla percenként frissülő státuszokat olvasgatnia.
11. Az is függőségre utal, ha kap valakitől egy lájkot az egyik fotójára, és addig nem nyugszik, amíg viszont nem kedveli ön is az illető egyik fotóját, még ha az nem is tetszik önnek. Az is elég rossz, ha hosszú perceken keresztül kell kutatnia az ismerős fotói között egy lájkolható képért, de ez talán az ismerős fotóstehetségére is vonatkozik.
12. A lájkgyűjtés is addikció. Ha úgy érzi, túl kevés emberhez juttatta el legutolsó posztját, ezért óráról órára újra megosztja, csak hogy újabb lájkokat gyűjtsön be, na, az is elég kényszeres.
+1. Alvás/pihenés helyett is a Facebookon tölti az idejét, és emiatt másnap hulla fáradtan ül a gépe előtt, csak hogy kezdődjön az egész elölről...
Így törjön ki a Facebook-világegyetemből
a. Minden egyes alkalommal, amikor megnyitja az oldalt, indítsa el telefonján a stoppert, és csak akkor állítsa le, amikor már tényleg végzett. Jegyezze fel papírra/füzetbe/telefonba/számítógépbe, hogy alkalmanként mennyi időt töltött el az oldalon a fontosnak hitt semmittevéssel, és a nap végén adja össze a számokat. Ha a végösszeg tényleg rémisztő, csökkentse az oldal nézegetését!
b. Szüneteltesse egy darabig a profilját. Igen, ez nehéz feladat lehet egy igazi függőnek, de még mindig jobb, mint törölni a profilt. Reménykedjünk, hogy ez hasonló lehet, mint egy szakítás: az első pár hét/hónap szörnyű, de aztán szépen hozzászokik az ember.
c. Csak akkor menjen fel a Facebookra, ha elvégezte az aznapi feladatait. Írja le valahova, hogy mi az, amit aznapra célul kitűzött, és csak a dolgok elvégzése után lógjon az oldalon. Esetleg, ha két munka között megpihen pár percre, bekukkanthat és lecsekkolhatja, mik az események az FB-n, de ez ne tartson tovább öt percnél.
d. Ha már otthon van, és nincsen semmi fontos dolga a számítógépén, kapcsolja ki. Ha ugyanis már egyszer ezt megtette, biztosan nem fogja visszakapcsolni, csak hogy megbizonyosodjon a többi , (szntén függő) barátja ottlétéről.
e. Ha az előzőek nem segítettek, nincs mit tenni: adja fel a harcot, törölje magát a Facebookról. Aztán kezdjen élni."
1998 óta használom az ISKCON saját levelező rendszerét a pamho-t.
Nagyon szuper volt sokáig, még a korát is megelőzte annak idején, amikor nagyon jól jött a betárcsázós net korában az offline-os működés.
Szintén szuper volt, hogy nem jött rajta spam, automatikusan fenn volt rajta mindenki címe és leválogatta a különböző személyektől jövő leveleket és a konferenciákat.
Sajnos néha túlságosan is szűrt, és a normális levelek se jöttek át rajta ezért indítottam el a mantravgd@gmail.com címet.
Januárban lejár az éves díjam, de már nem fogom meghosszabbítani, mert nem vagyok konferenciákon és már szinte senki se használja.
Szóval, ha valaki ezt ismerte (vijaya.gauranga.srs@pamho.net) az ne írjon ide ,mert nem fogom megkapni.
Marad a fenti, meg a facebook, meg amit akartok