"Sötétséget sötétséggel elűzni nem lehet, csak a fény teheti azt.

A gyűlöletet nem űzi ki a gyűlölet, csak a szeretet teheti azt."

Martin Luther King

Itt egy érdekes cikk, amit az Indexen találtam.

Nagy végkövetkeztetés nincs, de akik ismerik valamennyire a Védikus irodalmat sejtik, hogy tényleg történt valami 4500-5000 éve...

"4500 éve egy rejtélyes esemény drasztikusan megváltoztatta az ősi Európa lakóinak genetikai kódját - derül ki ausztrál genetikusok kutatásából, akik tanulmányukat a tudományos Nature magazinban publikálták. A kutatók Németországból és Olaszországból származó csontvázakat vizsgáltak meg, amelyeknek kora 2500 és 7500 év közé volt tehető. A vizsgálat első számú célpontja a mitokondriális, csak anyai ágon öröklődő DNS volt.

A különböző korokból származó leletek DNS-vizsgálata meglepő eredményt hozott: valamikor 4500 évvel ezelőtt az Európát keleti irányból meghódító és benépesítő őseink genetikai kódjában hirtelen éles változást észleltek a tudósok, aminek az okát egyelőre megtippelni sem tudják.

A kutatás egyben választ adott a tudósok eredeti kérdésére is, akik a több ezer évvel ezelőtti agrikulturális forradalom körülményeit próbálták felderíteni. Eddig nem volt egyértelmű a kép arról, hogy a mezőgazdaság elterjedése vajon konkrét népvándorlással is járt, vagy csak az ötletek és a növénytermesztés kezdetleges technológiái, szerszámai terjedtek el. A genetikai vizsgálat most közeli rokonságot mutatott ki a mai Németország területén élő legkorábbi földművesek, illetve a Közel-Kelet népei között, vagyis valószínűleg egy migrációs hullám váltotta le az addig uralkodó vadászó-gyűjtögető életformát.

Ez a genetikai örökség azonban nem meghatározó a mai európai emberek DNS-ében, éppen az említett, 4500 éve történt misztikus genetikai eseménynek köszönhetően. A kutatók a Bell Beaker-kultúrával hozzák összefüggésbe a hirtelen genetikai változást, ez a népcsoport időszámításunk előtt 2800 körül eredezik az Ibériai-félszigetről, a nyelvük emléke a kelta nyelvben él tovább, és Stonehenge monolitjainak emelését is hozzájuk kötik a történészek."

De van :).

Na nem poénkodok.

Régebben raktam fel demókat. Most egy rendhagyót mutatók meg, ugyanis ebből lett szám, nem is akármilyen.

Valamelyik nap hallgattam a kocsiban és megállapítottam, hogy az egyik legjobb riffeket skerült ebbe a számba megírnom.

Itt a demó verzió:

Itt pedig a végleges dal: 

Itt olvashatod az előző részt.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

Kérdés: A te esetedben meddig tartott ez a kezdeti nehéz időszak?
Radhanatha S.: Néhány hónapig, kb. hat hónapig, aztán jó lett, de aztán megint nehézzé vált.
Egy pár évet igénybe vesz, amíg nagyon erőssé válik. Bár nekünk nem volt modell, amit
követhettünk volna. Mayapurban volt valami nehézség, de kb. egy hónap után nagyon erős
lett. Ugyanúgy, mint ahogy már mondtuk, amikor a grhasták összeházasodnak, akkor jönnek a
nehézségek. Ha vannak idősebb grhasták, akik már tapasztalták azokat a nehézségeket és
keresztül mentek rajtuk, akkor tudják mondani neked, hogy „nekünk is volt, de mi ezt
csináltuk.“ Így sokkal könnyebb, mint kipróbálni és kitalálni mindent magadnak először.

Nehézségek biztosan fognak jönni, de mert vannak bhakták, akik túljutottak rajtuk és
megértették, hogy miért történtek, mi megkérdezhetjük őket és ők meg tudják mondani. Ilyen
értelemben egy tanácsadói rendszer tud maga egy tanácsadó lenni sok tanácsadói rendszer
számára. Abban az értelemben, hogy tanácsod tud adni. A te helyzetedben mondhatom azt,
hogy néhány hónapig lesznek nehézségek. Nem komoly nehézségek, csak nagyon egyszerű
nehézségek. Csak kell csinálni néhány kis hozzáigazítást. Még ezek alatt a nehéz időszakok
alatt is több lesz az áldás, mint a nehézség. Bármit is kezdesz el, ha behozol valami újat, akkor
mindig nehézségek vannak. Nem igaz? A legfontosabb dolog az, hogy ne adjuk fel.

Kérdés: Mondjuk, hogy valaki odamegy a tanácsadójához és egy jó benyomást akar tenni a
tanácsadóra és elhitetni vele, hogy minden jól megy. Ez minden, amit tesz mindig, amikor
odamegy a tanácsadójához. Jár ez valami haszonnal annak a személynek? Mit kell a
tanácsadónak tenni, ha valaki odamegy hozzá és egy jó benyomást akar tenni rá és azt mondja,
hogy “minden jól megy, ezt és ezt csinálok”, mint egy fomális találkozón, ahol csak bemutatja
azt, hogy milyen tökéletes az élete. Mit kell ilyenkor tennie a tanácsadónak?

Radhanatha S.: Ez a fajta személy nem kerül sok idejébe a tanácsadónak. A tanácsadó
mondhatja, hogy “nagyon jó, de kérlek, legyél őszinte”. Minél őszintébb vagy, Krsna annál
jobban fog segíteni neked. Ha valaki ilyen, akkor csak el kell magyaráznunk neki, hogy
nagyon őszintének kell lennünk és nagyon őszintén ki kell nyitnunk a szívünket annak
érdekében, hogy valóban megkapjuk Krsna kegyét. Ha látod, hogy valami nem jó, és a
személy azt mondja, hogy minden rendben van, akkor mondhatod, hogy “mondhatod ezt, de
mi van ezzel vagy azzal”? Akkor a tanácsadónak intelligensnek kell lennie és megtenni
bármit, ami a legjobb a bhaktának.

Kérdés: Szóval akkor a tanácsadónak egy kicsit erélyesnek kell lenni?

Radhanatha S.: Ha ez segíteni fog annak a személynek…

CSERÉLŐDŐ TEMPLOM PRESIDENTEK

Kérdés: Két kérdésem van. Azt mondtad, hogy öt templom presidentetek van és, hogy ők
döntenek a felelősségükhöz tartozó bizonyos dolgokról, mi van azokkal a más projectekkel,
amik túl vannak az ő...

Radhanatha S.: Az öt templom president rendszeresen találkozik, legalább egyszer a héten.
Bármilyen döntés, ami túlmutat az ő három hónapos idejükön, azt mind az öten együtt hozzák
meg.

Kérdés: A mi rendszerünkben személyes felelősség van a tulajdonra, csoportokra stb, de
amikor a templom presidentek cserélődnek és mindig változnak, akkor ez hogyan megy?

Radhanatha S.: A cserélődő templom presidenteket nem ajánlom nektek abból a szempontból,
mint ahogyan Bombayban, a templomunkban a bhakták nagyon kedves barátok és nagyon
bensőséges kapcsolat van közöttük. A presidenti szolgálat tényleg egy nagyon egyszerű
szolgálat, mert ez csak a brahmacarik számára van és a kongregáció mindenre gondot visel
odakint. A mi esetünkben ez nagyon simán és szépen működik. Senkin nincs túl nagy teher.
Ha nektek nincs meg ez az egész légkör és a kapcsolatok, akkor ez nem fog működni. Ebben a
helyzetben - az egy templom president természetes és hagyományos formájában - jó, ha
szintén vannak nagyon erős osztályvezetők, akik magukra veszik a felelősség és a súly
nagyobb részét a templom presidenttől. Ez az ideális. Ha a templom president túlságosan le
van terhelve a sok managementtel, akkor nem tud személyes figyelmet fordítani más
vezetőkre vagy az általános bhaktákra sem, ami pedig az egyik legfőbb szolgálata. Az a
személy a legjobb president, aki valahogy képes egy olyan manager csoportot felépíteni, akik
sok felelősséget tudnak vállalni. Ő felügyeli és koordinálja őket, és meghozza a legfőbb
döntéseket. A jó manager nem az, aki mindent maga csinál. A jó manager az, aki inspirál
másokat, akik elvégzik a dolgok nagy részét és neki így jut szabad ideje arra, hogy
megbizonyosodjon arról, hogy minden nagyon jól megy. Ez az ideális.

Kérdés: Van valami időkorlátja annak, hgy mennyi ideig van kapcsolat a tanácsadó és a
bhakta között? Kell-e változni valaminek az idők során vagy nem?

Radhanatha S.: Két dolgot kell megfontolni. Először is a vezetők kiválasztják, hogy ki egy
megfelelő tanácsadó, az álalános bhakták pedig, akik részt akarnak venni ebben, megjelölnek
egy bizonyos tanácsadót. Kezdetben megcsinálhatjátok úgy is, hogy minden hat hónapban
vagy egy évben mindenki újra választhat tanácsadót. Megint választhatnak. Ez az amit mi
csináltunk, amikor néhány éve csináltuk ezt a rendszert. Minden egyes évben adtunk
lehetőséget a bhaktáknak, hogy „itt van a tanácsadók listája, válassz újra“. Választhatták akár
ugyanazt is vagy egy másikat. Egy idő után a kapcsolatok nagyon erőssé váltak. Most ha
bárki, bármikor akar egy másik tanácsadót választani, azt mondjuk neki, hogy rendben.
Rendben van. Az emberek változnak. De az elején, amikor kezdjük, azt mondom, hogy
legalább hat hónapig próbáljátok megtartani, hacsak nincs valami komoly probléma valakivel.

EBBEN A RENDSZERBEN SENKI SEM KIRÁLY

Kérdés: Kell-e, hogy legyen maguknak a tanácsadóknak is egy tanácsadójuk, és ha igen, akkor
ki a tanácsadók tanácsadója?

Radhanatha S.: Minden tanácsadónknak van tanácsadója. A személynek csak választania kell
bármelyik tanácsadót tanácsadójaként. Nálunk szintén van egy személy, aki az összes
tanácsadó tanácsadója abban az értelemben, hogy ő az egész rendszer koordinátora. Általában
ez a templom president. Lehet a helyi titkár is. Lehet egy nagyon idős bhakta is, akit mindenki
nagyra becsül a krisna tudatáért és a koráért. A tanácsadók választhatnak maguk közül is.
Alapvetően mindannyian elfogadják az erőfeszítését, hogy irányítsa őket. Főleg úgy
cselekszik, mint egy tanácsadó a tanácsadóknak, hivatalos szinten. Személyes szinten ugyanez
ott van, de a sok tanácsadó természetes alázatosságukból kifolyólag, szintén elfogadnak egy
másik tanácsadót tanácsadójukként.

Például amikor először elkezdtük a grhasta tanácsadói rendszert, volt egy tanácsadói választás
a tanácsadók között, hogy ki lenne az, aki a koorditátor és a tanácsadók tanácsadója lenne.
Volt ott egy nagyon idős grhasta, de az történt, hogy a tanácsadók - ezzel az idős személlyel
együtt - úgy érezték, hogy minden bizalmuk, tiszteletük az egyik brahmacarinkké. Minden
grhasta és a feleségük - grhasta tanácsadó azt jelenti, hogy a férj és a feleség együtt - maguk
között úgy döntöttek, hogy a legjobb személy arra, hogy mindannyiójuk tanácsadója legyen,
az egyik brahmacarink lehetett. Az utóbbi években ez a brahmacari koordinálta a találkozókat
és adott személyes útmutatást minden tanácsadónak. A legpraktikusabb szinten azonban,
amikor a tanácsadók találkoznak egymással, mindannyian adnak tanácsot egymásnak. Amikor
a tanácsadók találkoznak egymással az olyan, hogy igazából tanácsot adnak minden
bhaktának. Három módja van annak, ahogyan a tanácsadókat lehet vezetni. Az egyik az,
amikor van egy személy, aki arra lett kiválasztva, hogy útmutatást adjon minden
tanácsadónak. A másik az, hogy a tanácsadó választhat egy másik tanácsadót, hogy az legyen
a tanácsadója. A harmadik a tanácsadók találkozója, ami olyan, mintha saját magukért
gyűlnének össze. Valójában a tanácsadók kapják a legtöbb tanácsadást. Aztán ezt osztják meg
a többi bhaktáikkal. Ebben a rendszerben senki sem király. Mindenki szolga. Hari bol.

Kérdés: Ha követjük ezt a rendszert, akkor ahogyan említetted van három szintje a
védelemnek: fizikai, mentális és lelki. Mi van akkor, ha a bhakta úgy látja, hogy a tanácsadója
nem védi őt meg fizikailag? Ez azt jelenti, hogy nem képesített?

Radhanatha S.: A tanácsadó igazából nem tud téged fizikailag megvédeni. Abban az
értelemben, ha neked nincs pénzed, akkor nem hogy a tanácsadó fogja neked megadni a te
egész bevételedet. De a tanácsadónak foglalkoznia kell ezzel és próbálnia kell útmutatást adni
olyan módon, hogy segítsen neked fizikális, érzelmi és lelki szinten. A cél az, hogy ha
kifejlesztünk egy ilyen rendszert, ahol a társadalom tényleg foglalkozik azzal, hogy szolgálja a
bhaktákat minden szinten, akkor a társadalom amennyire lehetséges, rendezett módon fogja
biztosítani a támogatást, ami által a bhakták nagyon elégedett életet tudnak élni a krisna
tudatban. A vezetőinknek ebben kell gondolkodniuk. Ha valaki beteg a templomban, nekünk
kell gondot viselni rá. Ez a vezetők kötelessége.

A tanácsadó semmilyen módon nem felelős a te fizikai állapotodért. Senki sem lehetne tanácsadó akkor, amikor ha minden bhaktádnak kellene pénz, neked kéne adnod nekik. Ne várd el ezt a tanácsadódtól. Ha kirúgnak a
házadból, ne várd el a tanácsadódtól, hogy adjon neked egy új házat. De egy tanácsadónak
abban kell gondolkodnia, hogy megfelelő útmutatást adjon és hogy segítsen teremteni egy
olyan társadalmat a többi tanácsadókkal, ami segít a bhaktának minden szinten, amikor a
bhaktának segítségre van szüksége. Bombayban is, mint ez a személy, akinek szívrohama
volt, nem a tanácsadója volt az, aki adta neki a pénzt az operációra. Az egész kongregáció volt
az, mindenki adott valamit. Amikor elkezded kifejleszteni ezt a fajta szolgáló attitűdöt a
kongregációban, akkor ők fognak mindent támogatni, ha veszélyben van az életünk.

Sok személyt látok huszon-, sőt harminc évesen is kóvályogni az életben. Nem biztos, hogy az ő hibájuk, hisz sokszor nem látnak példát, csonka családból érkeznek és a mai társadalom is igen beteg elképzeléseket áraszt.

Sokáig gondolkodtam, hogy írjak e erről, mert semmiképp se akartam a nagy észosztó szerepébe tetszelegni, és ez látszólag nem közvetlenül a lelki élet. Viszont sokszor azt tapasztaltam, hogy amíg nem szedi rendbe valaki az életét a lelki élete is igen küzdelmes.
Mindenki élete egyéni és vannak extra kihívások is, de legalább leírok egy-két alap dolgot amit ha van kedved megfogadsz, beépíted az életedbe, vagy hagyod a csudába.

Tanulj

Mindig. De fiatalon a legkönnyebb, használd ki, hogy nem nyom még annyi felelősség, jól fog az agyad, és még (általában) szülői támogatásra is számíthatsz. Persze ilyenkor akar az ember igazán minden mást csinálni, int unalmas dolgokat magolni, de a fenti okokból érdemes kihasználni a lehetőséget, hogy előnyt szerez a következő megméretéshez.

Dolgozz

Igen a munkához. Én még úgy nőttem fel, hogy természetes volt a munka, sőt büntetendő volt annak elkerülése. Nem voltak hatalmas fizetések, de volt lehetőség bőven. Most sajnos nincs így, de van egy másik baj is.

Ciki dolgozni. Nagyon sokan megtehetik és meg is teszik, hogy nem dolgoznak. Ők az igazi példaképek. És persze ki ne szeretne így élni, de nem biztos, hogy mindenkinek ez adatot. Akik most gazdagok előző életükben dolgoztak meg és ezt most élik fel, ami inkább szomorú. Mert nekik is kéne a dolgukat végezni.

Mint ahogy mindenkinek. A munka=kötelesség.
Természetesen ez a legkisebb gyerekekre ez nem vonatkozik és ezért sokan szeretnének egy gyereki állapotban maradni felnőtt lehetőségekkel, de ez sajnos nem megy. Mert a függetlenség és a felelősség együtt jár.