"A bátorság nem más, mint a siker és a tragédia varázslatos keveréke. Egy férfi mindig megteszi, amit meg kell tennie.

Még akkor is, ha ez ellenkezik a személyes meggyőződésével. És közben legyőzi az akadályokat és a veszélyeket és a külső nyomást.

Ez képezi minden erkölcs alapját."

John Fitzgerald Kennedy

Itt olvashatod az 1. részt és a bevezetőt.

Míg a templomszoba nagyon hasonló lett, mint az első tervek, az előtér sokat változott.

Cittahari prabhu és Patita-pávana prabhu, akik ezt készítették az első időben az oltárok nagyon részletes terveivel voltak elfoglalva, ahol milliméter pontosan kellett megadni több ezer darab méretét, helyét, hogy aztán (utolsó pillanatban :) minden összeálljon.

Így az előtér pontos és végleges tervét később dolgoztuk ki, ez csak tanulmány lett.

Nem szoktam politikával foglalkozni itt, de most „gondolkodó”-ként úgy érzem írnom kell valamiről.

Aki nem becsukott szemmel és füllel él az tudja, hogy a napokban zárult le a vizsgálat a köztársasági elnök, Schmitt Pál másolt doktorijával kapcsolatba.
Az ügyet nem akarom itt elmesélni, bárki, bárhol elolvashatja.

Sokszor bhakták is megkérdezik, hogy miért ilyen ez az ország nagyban és kicsiben.
Hát ezért.

Kezdetektől látható volt, hogy egy teljesen alkalmatlan emberről van szó, aki csak az arcát és nevét adja a dolgokhoz és mindenre csak bólogat. Az ilyen nem ksatriya (harcos), nem brahmana (pap), de még egy vaisya (kereskedő, földműves), vagy sudra (munkás), mert az legalább becsületes.

A bamba ország csak nézte, de nem szólt, mert ő választotta meg a főnökét, így cinkos volt a hülyeségben. Reménykedett, hogy nem fog nagy baromságot csinálni, mert mást úgyse.

Nem az a meglepő, hogy kamu a doktorija, mert azt már az egy mondatban ejtett 3-4 helyesírási hibából korábban mindenki sejtette, hanem az, hogy egy percre se képes becsületes és őszinte lenni.

Az még szomorúbb, hogy van egy apparátus akinek ez megfelel és védi őt.
Az még szomorúbb, hogy vannak emberek, akik másokra mutogatva terelik a dolgot.
Az még szomorúbb, hogy a vizsgálóbizottság se meri kimondani, hogy ez gáz.
Az még szomorúbb, hogy nem a „tolvajt” hibáztatják, hanem a „rendőrt”. Miatta történt.
Az még szomorúbb, hogy újságírókon és ellenzéki politikusokon kívül nem mer senki se megszólalni.
Az még szomorúbb, hogy csak pár száz ember megy tüntetni.

Mert mindenki csal.
Csaló országnak, csaló embereknek, csaló elnök, csaló vezetők.

És ez van mindenütt.

Kezdjük az őszinteséggel…

Kedden nem csak a mangala-aratit, hanem a leckét is én tartottam.

Sajnos a felvétel nem sikerült... :(

"Az elme az oka, hogy az élőlény az anyagi világot járja, egyik fajból a másikba, s így különféle testekben — emberi lényként, félistenként, kövérként, soványként stb. — tapasztalja a világ eseményeit. A művelt bölcsek azt mondják, hogy az elme az oka a testi megjelenésnek, a lekötöttségnek és a felszabadulásnak.

MAGYARÁZAT:   Ahogyan az elme okozza a lekötöttséget, úgy a felszabadulást is okozhatja. Az elmét ez a vers para-avarának nevezi. Para azt jelenti, hogy transzcendentális, avara pedig azt, hogy anyagi. Amikor az elme az Úr szolgálatát végzi (sa vai manah krisna-padáravindayoh), akkor parának, transzcendentálisnak hívják. Amikor az elme anyagi érzékkielégítésben merül el, akkor avarának, anyaginak nevezik. Jelenlegi feltételekhez kötött állapotunkban elménket teljesen az anyagi érzékkielégítés köti le, ám az odaadó szolgálat folyamatával meg lehet tisztítani, és vissza lehet állítani eredeti Krisna-tudatát.

Gyakran hozzuk fel Ambarisa Mahárája példáját. Sa vai manah krisna-padáravindayor vacámsi vaikuntha-gunánuvarnane. Az elmét Krisna-tudatban kell fegyelmezni. A nyelvet arra lehet használni, hogy Krisna üzenetét terjesszük és az Urat dicsőítsük, vagy prasádamot együnk vele, a Krisnának felajánlott étel maradékát. Sevonmukhe hi jihvádau: amikor valaki a nyelvét az Úr szolgálatában használja, a többi érzék is megtisztulhat. A Nárada-pancarátra elmondja: sarvopádhi-vinirmuktah tat-paratvena nirmalam, ha az elme és az érzékek megtisztulnak, az ember teljes léte megtisztul, a megjelölésekkel együtt. Többé nem tartja magát emberi lénynek, félistennek, macskának, kutyának, hindunak, muzulmánnak stb. Amikor az érzékek és az elme megtisztulnak, s az ember teljesen átadja magát Krisna szolgálatának, akkor felszabadulhat, és hazatérhet, vissza Istenhez."

Vasárnap délelőtt Szubállal kimentünk a kertbe, ő motorozott (lábbal-hajtós, műanyag), én japáztam a napsütésben.

Kint voltak a teraszukon többen is, így a fölső szomszédunk Satyavak prabhu, és Anjavati mataji is. Szubál felkéredzkedett hozzájuk, én kinn maradtam és csak a kacarászást hallottam.

Utána kaptam meg a képeket a fenn történtekről:

Pár napja egy beszélgetésen felidőződött egy régi „trükk”, amivel befagyott, vagy épp kiégett kapcsolatokkal lehet valamit kezdeni. Én már nem tudom, hogy honnan hallottam, de kb. 15 éve sikerrel alkalmazom.

Persze csodákra ez se képes, és sok múlik a résztvevőkön, de én személyesen is rengeteg esetben láttam komoly változást, sőt teljes megoldást is.Főleg párkapcsolatoknál szokták alkalmazni, de nem feltétlenül.

A kiinduló helyzet az, hogy volt egy jó dolog, és most eltűnt, vicsorgás van, fal, stb. van, de legalább elfogadtak valakit (jelen esetben engem) mediátornak.

Miután a szóbeli összeboronálás sem vezet sikerre, adok mindkettőnek egy A4-es papírt (fontos, hogy ekkorát!), és megkérem őket, hogy húzzanak egy függőleges vonalat az oldal felénél.

Már ez a kis játék is kezdi oldani a jeget. Amikor ez megvan, akkor együtt elnevezzük a két oldalt és felírjuk: „Ezt szeretem benned” illetve „Ezt nem annyira szeretem benned”.

Ilyenkor nyúlnak egy kicsit az arcok, mert sejtik a csapdát, de ha tényleg komolyan gondolták, hogy segítségre van szükségük, akkor folytatják.

Ezután megkérem őket, hogy kezdjenek el a címekhez illő dolgokat felsorolni a másikról. Lehet bármi: külső vonás, szokás, tulajdonság, szójárás, tényleg szinte minden.

Kérem, hogy legyenek teljesen, 100%-osan őszinték, mert csak akkor működik. Vannak, akiket egy kicsit bíztatni kell, de olyan is, aki azonnal nekiugrik és nem elég az egy oldal.

Ilyenkor hagyok elég időt, amíg befejezik. Külön tanulmányt megér, ahogy pislognak közben a másik papírjára :).

Aztán lapot kell cserélniük. Valaki bátran nyomja a másik kezébe, mások kicsit félve, de mindenki megteszi valahogy. Ezután megint hagyom, hogy elolvassák, megemésszék.

Legtöbbször már ekkor megoldódik, vagy legalábbis elkezd megoldódni a probléma, hisz több dolog történt egyszerre:

- kiírhatták/mondhatták ami bántotta őket

- a másik fél ezt megtudta

- sajnos (egy bizony idő után :) ritkán mondjuk ki, hogy mit szeretünk a másikban, pedig bőven van mit.

- ezt azért jó (újra) hallani

Általában ilyenkor utána csak hagyni kell őket, hagy beszélgessék ki a dolgaikat vagy ott helyben, vagy félrevonulva. Ritkán kell még egy kis bátorítás, de az nem baj.

Így igazából ők oldják meg a problémát. Mert amúgy is csak ők tudják ezt megtenni…
Ez egyébként mediátor nélkül is működik, csak ritka, amikor az emberek önként belevágnak.

Sok sikert hozzá!