Nemrég olvastam a hírekben, hogy feltűnt Indiában egy nagyon érdekes személy:
„Honlapján olvasható életrajza szerint 1963-ban vonult be a seregbe, és részt vett az 1965-ös pakisztáni-indiai háborúban is. Egy alkalommal teherautót vezetett egy katonai konvojban, amelyet pakisztáni támadás ért, a golyózáporban pedig majdnem mindenki meghalt körülötte. Elmondása szerint az ő füle mellett is elsüvített egy golyó, de míg a mellette ülő bajtársa meghalt, ő életben maradt. A férfi szerint ez volt élete egyik fordulópontja, mert rájött, hogy valami fontos célja van az életének.
Korábban olyannyira kétségbe vonta ezt, hogy az öngyilkosságot is fontolgatta, de aztán - állítása szerint - az újdelhi vasútállomáson belebotlott egy hindu hittudós, Swami Vivekananda könyvébe, amelyben az állt, hogy az emberi élet végső célja az emberiség szolgálata, jobbá tétele. Miután a háborúban megkörnyékezte a halál, elhatározta, hogy ennek a célnak fog élni. Nőtlenséget fogadott, hogy ne kelljen családja etetésével foglalkoznia, majd leszolgálta hátralévő 12 évét, hogy 15 éves katonai szolgálata után jogosult legyen állami nyugdíjra, és ne legyen gondja a saját megélhetésére.
Miután leszerelt, visszatért szülőfalujába, Ralegan Siddhibe, hogy felvirágoztassa a falut. Az aszályos területen fekvő, haldokló településen a vízhiány miatt nyomorban éltek az emberek, de a férfi vezetőként nagyszabású munkálatokra fogta be őket, erdőket telepített és vízfogókat építtetett. A falu Hazare szerint hamarosan önellátó "mintatelepüléssé" vált, ahol a víz minden cseppjét megőrizték, és újra nagy területeken kezdtek földművelésbe. A hatalmas fejlődés sikerén felbuzdulva az aktivista a fenntartható fejlődés, az önellátó települések szószólójává vált. Amikor pedig a magasabb közigazgatási szinteken szembesült a folyamatos visszaélésekkel, kampányában megjelent az új hang, az általános korrupcióellenes harc.”
Nemrég olvastam a hírekben, hogy feltűnt Indiában egy nagyon érdekes személy:
„Honlapján olvasható életrajza szerint 1963-ban vonult be a seregbe, és részt vett az 1965-ös pakisztáni-indiai háborúban is. Egy alkalommal teherautót vezetett egy katonai konvojban, amelyet pakisztáni támadás ért, a golyózáporban pedig majdnem mindenki meghalt körülötte. Elmondása szerint az ő füle mellett is elsüvített egy golyó, de míg a mellette ülő bajtársa meghalt, ő életben maradt. A férfi szerint ez volt élete egyik fordulópontja, mert rájött, hogy valami fontos célja van az életének.
Korábban olyannyira kétségbe vonta ezt, hogy az öngyilkosságot is fontolgatta, de aztán - állítása szerint - az újdelhi vasútállomáson belebotlott egy hindu hittudós, Swami Vivekananda könyvébe, amelyben az állt, hogy az emberi élet végső célja az emberiség szolgálata, jobbá tétele. Miután a háborúban megkörnyékezte a halál, elhatározta, hogy ennek a célnak fog élni. Nőtlenséget fogadott, hogy ne kelljen családja etetésével foglalkoznia, majd leszolgálta hátralévő 12 évét, hogy 15 éves katonai szolgálata után jogosult legyen állami nyugdíjra, és ne legyen gondja a saját megélhetésére.
Miután leszerelt, visszatért szülőfalujába, Ralegan Siddhibe, hogy felvirágoztassa a falut. Az aszályos területen fekvő, haldokló településen a vízhiány miatt nyomorban éltek az emberek, de a férfi vezetőként nagyszabású munkálatokra fogta be őket, erdőket telepített és vízfogókat építtetett. A falu Hazare szerint hamarosan önellátó "mintatelepüléssé" vált, ahol a víz minden cseppjét megőrizték, és újra nagy területeken kezdtek földművelésbe. A hatalmas fejlődés sikerén felbuzdulva az aktivista a fenntartható fejlődés, az önellátó települések szószólójává vált. Amikor pedig a magasabb közigazgatási szinteken szembesült a folyamatos visszaélésekkel, kampányában megjelent az új hang, az általános korrupcióellenes harc.”
Nemrég olvastam a hírekben, hogy feltűnt Indiában egy nagyon érdekes személy:
„Honlapján olvasható életrajza szerint 1963-ban vonult be a seregbe, és részt vett az 1965-ös pakisztáni-indiai háborúban is. Egy alkalommal teherautót vezetett egy katonai konvojban, amelyet pakisztáni támadás ért, a golyózáporban pedig majdnem mindenki meghalt körülötte. Elmondása szerint az ő füle mellett is elsüvített egy golyó, de míg a mellette ülő bajtársa meghalt, ő életben maradt. A férfi szerint ez volt élete egyik fordulópontja, mert rájött, hogy valami fontos célja van az életének.
Korábban olyannyira kétségbe vonta ezt, hogy az öngyilkosságot is fontolgatta, de aztán - állítása szerint - az újdelhi vasútállomáson belebotlott egy hindu hittudós, Swami Vivekananda könyvébe, amelyben az állt, hogy az emberi élet végső célja az emberiség szolgálata, jobbá tétele. Miután a háborúban megkörnyékezte a halál, elhatározta, hogy ennek a célnak fog élni. Nőtlenséget fogadott, hogy ne kelljen családja etetésével foglalkoznia, majd leszolgálta hátralévő 12 évét, hogy 15 éves katonai szolgálata után jogosult legyen állami nyugdíjra, és ne legyen gondja a saját megélhetésére.
Miután leszerelt, visszatért szülőfalujába, Ralegan Siddhibe, hogy felvirágoztassa a falut. Az aszályos területen fekvő, haldokló településen a vízhiány miatt nyomorban éltek az emberek, de a férfi vezetőként nagyszabású munkálatokra fogta be őket, erdőket telepített és vízfogókat építtetett. A falu Hazare szerint hamarosan önellátó "mintatelepüléssé" vált, ahol a víz minden cseppjét megőrizték, és újra nagy területeken kezdtek földművelésbe. A hatalmas fejlődés sikerén felbuzdulva az aktivista a fenntartható fejlődés, az önellátó települések szószólójává vált. Amikor pedig a magasabb közigazgatási szinteken szembesült a folyamatos visszaélésekkel, kampányában megjelent az új hang, az általános korrupcióellenes harc.”
Nemrég olvastam a hírekben, hogy feltűnt Indiában egy nagyon érdekes személy:
„Honlapján olvasható életrajza szerint 1963-ban vonult be a seregbe, és részt vett az 1965-ös pakisztáni-indiai háborúban is. Egy alkalommal teherautót vezetett egy katonai konvojban, amelyet pakisztáni támadás ért, a golyózáporban pedig majdnem mindenki meghalt körülötte. Elmondása szerint az ő füle mellett is elsüvített egy golyó, de míg a mellette ülő bajtársa meghalt, ő életben maradt. A férfi szerint ez volt élete egyik fordulópontja, mert rájött, hogy valami fontos célja van az életének.
Korábban olyannyira kétségbe vonta ezt, hogy az öngyilkosságot is fontolgatta, de aztán - állítása szerint - az újdelhi vasútállomáson belebotlott egy hindu hittudós, Swami Vivekananda könyvébe, amelyben az állt, hogy az emberi élet végső célja az emberiség szolgálata, jobbá tétele. Miután a háborúban megkörnyékezte a halál, elhatározta, hogy ennek a célnak fog élni. Nőtlenséget fogadott, hogy ne kelljen családja etetésével foglalkoznia, majd leszolgálta hátralévő 12 évét, hogy 15 éves katonai szolgálata után jogosult legyen állami nyugdíjra, és ne legyen gondja a saját megélhetésére.
Miután leszerelt, visszatért szülőfalujába, Ralegan Siddhibe, hogy felvirágoztassa a falut. Az aszályos területen fekvő, haldokló településen a vízhiány miatt nyomorban éltek az emberek, de a férfi vezetőként nagyszabású munkálatokra fogta be őket, erdőket telepített és vízfogókat építtetett. A falu Hazare szerint hamarosan önellátó "mintatelepüléssé" vált, ahol a víz minden cseppjét megőrizték, és újra nagy területeken kezdtek földművelésbe. A hatalmas fejlődés sikerén felbuzdulva az aktivista a fenntartható fejlődés, az önellátó települések szószólójává vált. Amikor pedig a magasabb közigazgatási szinteken szembesült a folyamatos visszaélésekkel, kampányában megjelent az új hang, az általános korrupcióellenes harc.”
Amikor vettük fel az OM lemezt, írtam, hogy (szigorúan kérésre) felnyomtam az egyik számban egy gitárszólót.
Most jutott eszembe, hogy ezt nem osztottam meg veletek.
Akkor itt van:
OM : Másodpercek nemzedéke / szóló by vgd
A címben elmondott állítás viszont tényleg igaz: utoljára 1986-ban volt rögzítve olyan szám amiben én nyekergek.
Meglátjuk a következőre mennyit kell várni… :)
Amikor vettük fel az OM lemezt, írtam, hogy (szigorúan kérésre) felnyomtam az egyik számban egy gitárszólót.
Most jutott eszembe, hogy ezt nem osztottam meg veletek.
Akkor itt van:
OM : Másodpercek nemzedéke / szóló by vgd
A címben elmondott állítás viszont tényleg igaz: utoljára 1986-ban volt rögzítve olyan szám amiben én nyekergek.
Meglátjuk a következőre mennyit kell várni… :)
Amikor vettük fel az OM lemezt, írtam, hogy (szigorúan kérésre) felnyomtam az egyik számban egy gitárszólót.
Most jutott eszembe, hogy ezt nem osztottam meg veletek.
Akkor itt van:
OM : Másodpercek nemzedéke / szóló by vgd
A címben elmondott állítás viszont tényleg igaz: utoljára 1986-ban volt rögzítve olyan szám amiben én nyekergek.
Meglátjuk a következőre mennyit kell várni… :)
Amikor vettük fel az OM lemezt, írtam, hogy (szigorúan kérésre) felnyomtam az egyik számban egy gitárszólót.
Most jutott eszembe, hogy ezt nem osztottam meg veletek.
Akkor itt van:
OM : Másodpercek nemzedéke / szóló by vgd
A címben elmondott állítás viszont tényleg igaz: utoljára 1986-ban volt rögzítve olyan szám amiben én nyekergek.
Meglátjuk a következőre mennyit kell várni… :)