Ezt a kérdést 18-19 éve tettem fel Sivarama Maharajanak.
Akkoriban a Máriaremetei úti Templomban, a vasárnapi feast után fel lehetett menni a „guru szobába” beszélgetni. Mivel én imádtam kérdezni mindig ott volt a helyem.
Már sokszor hétközben is törtem a fejem ezen.
Aztán egy alakalommal előálltam a nagy kérdéssel:
„Hogy lesz valakiből bhakta?”.
„Sehogy” hangzott nagyon meglepően a válasz első fele „mert már mindenki az.”
És idézet egy versrészletet:
"jivera 'svarupa' haya — krisnera 'nitya-dasa'
Az élőlény alapvető helyzetében Krisna örök szolgája."
Már csak meg kell találnunk az „alapvető helyzetet”.
Ilyen egyszerű…
Annak idején (1996-97) nagy hatással volt rám egy bhkata hardcore zenekar, a 108.
Bár egy időben léteztek a Shelterrel még se lettek olyan híresek. Sokkal komplexebben, érzelmesebben adták elő a dalaikat. Talán ezért nem ismerték őket sokan.
Rájuk néztem a netem, még mindig léteznek és nagyon dinamikus bulikat nyomnak.
És bhakták:
Members:
Vic DiCara (a.k.a "Vraja Kishor") - Guitars, Vocals, etc.
Robert Fish (a.k.a "Rasaraja") - Vocals
Trivikrama Dasa (a.k.a "Tim Cohen") - Bass, Sounds, etc.
Michael Justian (a.k.a. "Michael Justian") - Drums, etc.
Infinite other beings, divine and incarnate - etc.
Ez az oldaluk.
„Életünk téves felfogása abból ered, hogy egynek véljük ezt a két fogalmat: ember és emberi test.”
Gárdonyi Géza
Kérlek, szánj rá egy pár másodpercet, és kattints a rád legjobban jellemző gomba.
Nagyon köszönöm!
(kicsit el van csúszva, itt is tudsz szavazni)
Már régebben is találkoztam ezzel a táblázattal, melyet úgy hívnak, hogy Maslow-féle piramis.
Most az egyik tréningünkön is belefutottam, így most megosztom veletek.
Szerintem nagyon tanulságos.
Nagyszerű, hogy az önmegvalósítás van a csúcsán, de nagyon fontos, hogy az összes többinek is ott kell lennie ilyen sorrendben.
Kivételt a felszabadult lelkek képeznek, de belőlük nincs túl sok.
"Az oltár
A legmegfelelőbb kép, amit érdemes a házi oltárra tenni, a Panca-tattva kép, amely alatt a lelki tanítványi láncolat van. Az ételeinket ajánljuk a Panca-tattvának, amikor olvasunk, japázunk, kirtanázunk, akkor mindent az oltár előtt tegyünk. Ha úgy bánunk a képpel, vagy a murtival, hogy az Krisna, akkor Ő jobban fog viszonozni azt és egyre inkább megnyilvánul számunkra.
A konyha
A konyháról alkotott elképzeléseinket is meg kell változtatni. Ez az a hely, ahol nem magunknak, hanem Krisnának főzünk. Az ajánlat maradékát fogyasztjuk el. Mivel a templom nagyon tiszta hely, így természetes, hogy a konyhának is annak kell lennie. A tisztaság a legfontosabb dolog a lelki életben.
Otthoni szabályok
A szabályok otthon nem olyan szigorúak, mint a templomban. Amikor a templomban ajánlunk például bhogát, akkor annak a megfelelő időben és keretek között kell történnie, míg otthon nem szükséges magunkat az időhöz tartani. Étkezés előtt az ételünket ajánljuk fel Krisnának. A reggeli és esti programokat ugyanúgy meg kell tartanunk otthon, mint a templomban, ez a tv-t fogja helyettesíteni. Ha egy család együtt él, akkor bizonyos dolgokat együtt kell csinálniuk. Ha valaki Krisna-tudatos, akkor nem valószínű, hogy moziba, étterembe vagy focimeccsre fog menni a családjával. Beszélgetni fognak Krisnáról, a szentírásokat olvasni, énekelni és bhajanázni fognak. Ez a legtermészetesebb dolog a védikus kultúrában, ami még mindig jelen van az indiai falvakban. A városokban nincs már jelen ez a kultúra.
Voltam egyszer egy dél-indiai faluban, ahol minden férfi fél ötkor felkelt és harinámát csináltak a faluba oda-vissza. Kérdeztük, hogy ez a hagyomány mióta él náluk. Elmondták, hogy mindenki az apjától tanulta és ez a mód egészen az Úr Caitanya idejéig nyúlik vissza, amikor is Ő Dél-Indiában járt. Ő adta ezt az utasítást még akkor, hogy egy harináma csapatnak kell mindenkit felébreszteni a faluban. Ötkor mindenki elmegy a templomba, ahol kirtanát csinálnak. Utána felolvasnak a Srímad Bhágavatamból vagy a Caitanya Caritámritából, majd haza mennek reggelizni. A munka után este megint itt találkoznak és a Mahabháratából vagy a Rámayánából olvasnak fel. A családokból mindenki ott van – nagypapa, nagymama, szülők, gyerekek, pláne fesztiválok alkalmával. Ezekben a falvakban nincs elektromos áram, így ez a legtermészetesebb nekik, mert több száz éve ez a szórakozás számukra. Ha valamilyen különleges alkalom van, akkor zenészek és színészek jönnek, és az Úr Caitanya vagy Krisna valamelyik líláját mutatják be. Ez számukra az élet.
Szóval, itt a Krisna-tudatban mi is ezt szeretnénk meghonosítani. Lehet, hogy még nincs ilyen falu, ahol az emberek így élnek, de legalább az otthonában ezt minden ember megteheti. Vannak fontos dolgok, melyeket az egész család együtt csinálhat. Ez értéket fog adni az életüknek. Manapság a családtagok között nem túl szoros a kapcsolat. A szülőknek az a szlogenje, hogy „azt szeretném, hogy kapjátok meg mindent, amit én nem kaptam meg.” Mi az a dolog? Csak egy dolog hiányzik: a Krisna-tudat, mert minden más anyagi dolog meg van. Így egy értékes dolgot fognak kapni a gyerekek. Az anyagi dolgokat nagyon könnyen meg lehet kapni.
A ruházat jelentősége
Tehát, az otthon azt jeleni, hogy reggeli és esti program és vaisnava viselet van mindenkin. Sríla Prabhupáda amikor dolgozott, akkor civil ruhát viselt, de, amikor haza ment, dhotiba és kurtába öltözött és tilakát tett. Számunkra ez a követendő, legyen természetes a vaisnava viselet, mert ez kedvező a lelki életnek. Először lehet, hogy egy kicsit furcsának tűnik, de amikor megszokjuk, akkor már az ember nem igazán érzi magát kényelmesen nadrágban és hasonló ruhákban. Kell civil ruhát viselni, mert lehet, hogy a főnök nem annyira szeretné, ha vaisnava ruhába mennénk be dolgozni. A matajiknak könnyebb, mert a szárit jobban elfogadják. De amikor haza megyünk, akkor el kell fogadnunk mindent, ami kedvező a tudatunknak, azzal a céllal, hogy erősítsük magunkba azt a tudatot, hogy bhakták vagyunk. A karmi ruha ezt nem fogja erősíteni. Lehet, hogy semleges a tudatra, de inkább ellene megy a bhakta tudatnak, vagyis erősíti a testi azonosságot. Otthon is meg kell szoknunk, hogy tilakát, dhóti és kurtát viselünk. A reggeli programhoz is ebbe öltözünk otthon, és amikor iskolába megyünk, akkor karmi ruhát veszünk. Tilakát vízzel is fel lehet tenni, úgy nem látja senki, de Krisna látja. Szóval, így lehet erősíteni otthon az azonosságunkat, hogy bhakták vagyunk. "
részlet Srila Sivarama Maharaja „Krisna-tudat otthon” leckesorozatából