Most ismét egy mese van terítéken.

Sokak kedvenc gyerekkori (és későbbi) olvasmányának rajzfilmváltozatában is sok tanulság van. Mindegyik történet próbál egy két emberi jellemvonást csiszolni.

Most itt van két kis rövid betét nagy bölcsességgel:

A napokban többször eszembe jutott egy nagyon súlyos igazság amit több mint 10 éve mondott Srila Bhaktividya Purna Maharaja egy leckén:

„ A feleségnek csak két baja van a férjével: az, hogy bhakta, és az, hogyha nem.”

Nem fűzök hozzá bő kommentárt. Mindenki agyaljon, írjon, vagy dobáljon meg.

Nem én mondtam…

„Vijaya Gauranga prabhu, nem érted?! Én nem akarok bhakta lenni!”
„Hát, ööö, majd még beszéljünk…” dadogom a telefonba egy hosszú beszélgetés durva végén.
„Meglátjuk. Haribol.” jön a kemény lezárás.
„Haribol…”

Szerencsére nincs más az irodában, így nem látja senki, ahogy a könnycseppek végiggördülve az arcomon az íróasztalon koppannak. Persze ott a remény, hogy valami változik, de legbelül tudom, hogy itt most véget ért valami.

Ez az eset több mint 13 éve történt és azóta sajnos többször is.

Egyébként ritkán sírok, még temetésekkor se. De ez a legfájdalmasabb. Egy testet elveszíteni egy dolog, a lehetőséget a megkezdett lelki út folytatásáról egy másik. Ennél nincs nagyobb veszteség.

Számomra a prédikálás sohasem arról szólt, hogy hány bhakta költözik be a templomba, hanem az, hogy hány marad. Nem arról, hogy hányan kezdenek el japázni és szárit, vagy dhótit venni, hanem az, hogy ezt fenntartják.
Mindenki gyakorolja olyan szinten és körülmények között a lelki életet, ahogy akarja, de a teljes elutasítás az mindennek a vége.

Jó pár Mantra szám is szól erről, mint ahogy már írtam róla.

Persze ez a keményebb munka és egyáltalán nem olyan látványos.

A boldog bhakták a legjobb, és az egyetlen cél.

Eszembe jutnak történetek, amikor elmentem, megkerestem bhaktákat, hogy az odaadó szolgálat folytatására buzdítsam. Volt, amikor nem, vagy csak részben sikerült, de vannak sokan, akik azóta is komolyan nyomják.

Kicsit furcsa, hogy most csak ilyen passzív módon, ezekkel az írásokkal próbálok segíteni, de többen jeleztétek, hogy ez sokat jelent az életetekben.

Imádkozom, hogy ennél többet is tudjak tenni értetek és mindenki másért…

A készülő (hmmm) Mantra-filmből ismét közzéteszek egy interjút teljesen vágatlanul, most Kowával.

Sok érdekesség derül ki belőle, szövegekről, érzésekről, saját magáról nagyon őszintén.

„Csak az bánthat meg, akinek engeded.”            

Eleanor Roosevelt

Sokszor elfelejtkezek róla, hogy az idő sok mindent befed. Én azt hittem, hogy mindenki tudja, hogy mi, pontosabban Ki van a nyakamban lévő ezüst nyakláncban, aztán nem.

Amikor 2004-ben megtaláltuk az új Budapesti Templomot Srila Sivarama Maharaja odaadta a mindig nála lévő Nityananda-siláját, hogy vigyázzon rám. Ez sikeres is volt, hisz sokat tudtunk alkudni az árból és végül 2006 Gaurapurnimára el is készült a Templom. De erről már írtam.

Bár korábban mindig féltem a síláktól, mert annyira materialistának érzem magam, hogy nehéz Istent egy ilyen egyszerű formában látni. De az Úr Nityánanda annyira a szívemhez nőtt, hogy nem is tudtam elképzelni mi lenne nélküle. Velem volt mindig, az építkezésen, koncerten, mindenhol.

Aztán a megnyitón bekövetkezett amitől rettegtem vissza kellett adnom. Nagy szerencsémre azonnal kaptam egy formára szinte teljesen ugyanolyan, de Syam-sílát.

Ez volt a levélváltásunk:

„Nagyon nagyon köszönök mindent. Lehet e értkesebb ajándék, mint Krisna...
Köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetek a bhakták között és elviselsz minden ostobaságom ellenére.

Tudom, hogy sok csalódás ért bhakták részéről, akik ígértek Neked sok mindent. Ezért én csak azt ígérem, hogy mindig  őszinte leszek Hozzád.
Természetesen azt tervezem, hogy örökre itt leszek és végzem azt amire megkérsz Te, vagy a bhakták.

Szeretném megkérdezni hogy pontosan ki, akit kaptam?
Mi a napi ímádata?

Mégegyszer nagyon köszönök mindent. Próbálom meghálálni valahogy.”

„Thank you for your service, love, and care for the devotees. Thank you for
helping me serve Srila Prabhupada and the Hungarian people. No doubt Lord
Caitanya is pleased with you and he will shower his blessings upon you.

Once having given you Krsna (Nitai) I did not want to take Him away from
you. When in Goverdhana last March I found this black Giriraja. He is Syama.
Worship Him just like you did Nitai, with tulasi leaf and flower, and when
your Gaura Nitai eat, let him eat with them. That's all. Give him love and
he will give you the shelter Giriraja gave the Vrajavasis and thus protect
you always from the material elements.

Continue in your service to guru and gauranga as you have now. You have now
built a temple, make it a bee-hive of preaching activity. Don't let it be a
place for devotees to comfortably live. Make a revolution to overwhelm
Hungary with books, prasadam, the holy name. Give your countrymen the taste
of Krsna consciousness. They will be happy, and after a life of such service
you will go back to godhead and eternally serve Radhe Syama and Gaura Nitai
there.”

Hát most Ő van velem, igazán testközelben. Ez nagyon nagy szerencse, megtiszteltetés és komoly felelősség.

Egy új módszert próbálok most ki a leckék és más anyagok feltöltésére. Így ki tudjuk használni mások tárhelyét.

Kérlek jelezzetek vissza, hogy ez teszik-e.

Persze a lecke is :)

"Amikor ezt Prithu Maharaja meglátta, bősz haragra gerjedt, és szeme vérbe borult, mint a kora hajnali nap. Íjába illesztett egy nyílvesszőt, s bármerre futott a tehénalakot öltött Föld, a nyomában járt.
      A Föld tehén alakjában ide-oda szaladt a világűrben a mennyei bolygók és a Föld között, ám bárhová futott, a király a sarkában volt íjával és nyilaival.
      Ahogy az ember nem menekülhet a halál kegyetlen karmai közül, úgy a tehén alakú Föld sem kerülhette el Vena fiának kezeit. A Föld végül rettegve, bánatos szívvel, kétségbeesetten hátrafordult.
      A hatalmas és fenséges Prithu királyt a vallásos elvek ismerőjének és a meghódoltak menedékének szólítva így szólt a Föld: „Kérlek, könyörülj rajtam! Minden élőlény védelmezője vagy, s most e bolygó királyaként uralkodsz!”"

      MAGYARÁZAT:  A tehén alakban megjelenő Föld Prithu királyt dharma-jnának szólította, s ez arra az emberre utal, aki ismeri a vallás elveit. A vallás elvei szerint nemcsak a királynak, de mindenki másnak is a kötelessége, hogy minden védelmet megadjon a nőknek, a teheneknek, a gyermekeknek, a bráhmanáknak és az idős embereknek. Éppen ezért Földanya egy tehén formáját vette fel, s emellett nő is volt. A királynak könyörgött, mert a király ismerte a vallás elveit. A vallásos elvek azt is kimondják, hogy nem szabad megölni azt, aki meghódol. A Föld emlékeztette Prithu királyt, hogy nemcsak Isten inkarnációja, hanem a Föld királya is, ezért kötelessége, hogy megbocsásson neki.

Srimad Bhagavatam 4. ének 17. fejezet 15-18 vers