Boldog bhakták 3. rész

Címkék: bhakta

2013.03.19. 01:54

A TEST, AZ ELME ÉS A LÉLEK SZOLGÁLATA
Minden bhaktának van egy fizikai teste, érzelmi elméje és lelki önvalója. Így van, ugye?
Szóval a vaisnava szolgálata mindezeknek a dolgoknak a szolgálatát jelenti. Időnként, ha egy
bhakta beteg, és mi csak azt mondjuk, hogy “nem ez a test vagy, mayában vagy!”, ez nem
szolgálat. Ez tudatlanság. Lehet, hogy igaz, de ez nem szolgálat. Nem vagy ez a test, ez igaz,
és talán mayában vagy, de a szolgálat az az, hogy felemelünk egy személyt a lelki szintre és
nem az, hogy lenyomjuk. Látnunk kell, hogy minden bhakta teste Isten temploma, és ezért
imádandó. Ez az a módszer, amivel ki tudjuk mutatni a szeretetünket az iránt a bhakta iránt,
hogy segítünk a testi állapotán.
Egyik istentestérem, Dhananjaya Prabhu mesélte nekem az első Mayapuri Gaura Purnima
fesztivál első történetét. És az épület, az első épület még építés alatt volt. És amikor a bhakták
aludtak éjszaka, Srila Prabhupada körbejárt, benézett minden egyes szobába, hogy biztos
legyen benne, hogy minden bhakta jól van. Nagyon odafigyelt rá, hogy minden bhaktának
legyen szúnyoghálója, hogy ne csípjék őket a szúnyogok. Nagyon-nagyon odafigyelt rá, hogy
a bhakták megfelelő prasádamot kapjanak, hogy ne betegedjenek meg. Nagyon odafigyelt rá,
hogy ha egy bhakta beteg volt, megfelelő kezelést kaphasson.
Minden bhakta testét szentnek kell látnunk, és meg kell próbálnunk segíteni nekik, hogy a
testük alkalmas legyen az odaadó szolgálat végzésére. És kedves és bátorító szavakkal kell
szolgálni és segíteni a bhakta elméjét. Megfelelő hallást és éneklést propagálva a legjobb
szolgálatot tesszük a bhakta lelkének. Különösen a saját példánkkal.
A TANÁCSADÓI RENDSZER BEMUTATÁSA
Megalapítottuk a tanácsadói rendszert annak érdekében, hogy megpróbáljuk a bhaktákat
ezekre a nagyon egyszerű és szent vaisnava elvekre tanítani. A templomainkban a bhakták
legtöbbje vagy brahmacari, vagy grhasta. Megtettük lelki vezetőknek az idősebb grhastákat,
nemcsak lelki dolgokban, hanem minden szinten, hogy segítsük a grhasták képzését abban,
hogy hogyan éljenek megfelelően a grhasta ashramban. Az elején megkértük a négy
legidősebb grhasta párt, hogy fogadják el ezt a szolgálatot. Adtunk nekik egy általános
áttekintést arról, hogy hogyan kell tanítaniuk azokat, akik alájuk tartoznak, hogyan kell a
vaisnava etikett elvei szerint élni, hogyan kell szerető vaisnava kapcsolatokat kifejleszteni,
hogyan kell jó sadhanát fenntartani, hogyan kell a feleségnek megtanulni tisztelni a férjet,
hogyan kell a férjnek tisztelni a feleséget, hogyan kell a gyereknek tisztelni a szülőket, hogyan
kell a szülőknek tisztelni a gyereket. Valójában a legtöbb válás azért történik a
mozgalmunkban, mert a férjek és feleségek nem tudják, hogy mit kell csinálniuk. Mindenféle
rossz dolgot tesznek a félreértéseik miatt. És ez folyamatosan egyre rosszabb és rosszabb
kapcsolatokat alakít ki. És nincsen ott senki, aki valóban vezetné őket abban, hogy hogyan
kell igazából viszonozni egymással és tisztelni egymást és együtt élni Krsna-tudatban. És
amikor vannak problémáik, akkor kell lennie egy idősebb grhastának, aki tud nekik segíteni
dolgozni a problémáikon, megoldani a problémákat, lelki fejlődéshez juttatni őket a
problémáikon keresztül, inkább mint hogy csak harcoljanak és egymás ellenségeivé váljanak.
Elkezdtük ezzel a négy grhasta párral és az elején próbáltunk adni nekik egy alapvető
megértést arról, hogy hogyan képezzék a többi grhastát. A többi grhastát pedig arra
bátorítottuk, hogy szívesen fogadjanak el egyet ezek közül a háztartó párok közül
tanácsadónak vagy vezetőnek. Kezdetben az emberek gondolkoznak, miért kell engem vezetni
valakinek?! De néhányan elfogadták. És azok a személyek első osztályú vaisnavákká válnak.
És a tanácsadók fejletté válnak a Krsna-tudatban azáltal, hogy egy férjből és feleségből álló
„csapattá“ teszik magukat abban, hogy segítenek más fiatalabb grhastáknak még Krsna
tudatosabbnak lenni. Lassanként olyan ragyogóvá és elégedetté válnak, hogy egyre többen és
többen akarnak majd útmutatást és képzést kapni ezektől a vezetőktől. És ahogy telik az idő,
azok a személyek, akiket képeztek lassanként szintén közreműködnek a tanácsadásban,
vezetésben. És amint a férj és a feleség együtt egy csapattá válik, egyre képzettebbé és
megvalósítottabbá válva, vágyva arra, hogy másokra is gondot viseljenek, vezetőkké válnak
majd. Jelenleg a kicsi Radha-Gopinatha templomunkban körülbelül 50 vezető és társ-vezető
van. És körülbelül 750 családot képeznek a Krsna-tudatban. Valahogy így. Elég gyorsan
növekszik. És az emberek csatlakoznak a mozgalmunkhoz csak azért, hogy ennek a
rendszernek a részei lehessenek. Ez egy annyira csodálatos, szerető, családias atmoszférát
teremt a bhakták között.
A brahmacarik között ugyanezt a dolgot csináltuk. Az idősebb brahmacarik képzést adnak és
nagyon személyesen fizikálisan, érzelmileg, és lelkileg törődnek a fiatalabb brahmacárikkal.
Amikor kezdtük az ashramot, 5 brahmacari volt ott. És mindig marakodtak, mint a kutyák és a
macskák. És gyűlölték a grhastákat. És a grhasták gyűlölték a brahmacarikat. Ha megkértél
egy brahmacarit, "Prabhu, meg tudnád ezt csinálni?", azt mondta, "Csináld meg magad!" Volt,
hogy a brahmacarik állandóan veszekedtek. Volt, hogy verekedtek. Volt, hogy hozzávágtak
egymáshoz valamit. És egyszerre csak azt találtuk, hogy a kis templomunkból eltűntek az
értékes dolgok. Rajtakaptunk néhány brahmacarit, hogy ellopnak dolgokat az éjszaka
közepén, és hazaküldik ezeket a családjuknak, hogy azok eladják és visszaküldjék nekik a
pénzt.
Ekkor alapjában véve lassanként felemeltük az ashram sztenderdjeit, hogy csak azok a
személyek tudtak ottmaradni, akik nagyon komolyak és nagyon meghódoltak voltak. Bárki,
aki bhakta akar lenni, élhet a kongregációban, de azoknak, akik a templomban akarnak élni,
nagyon komolynak, alázatosnak kell lenniük és meg kell lenni bennük annak a szándéknak,
hogy megtanulják, hogyan legyenek első osztályú bhakták. Most körülbelül 40 brahmacarink
van, és mindannyian nagyon őszinte és alázatos bhakták és nagyon képzettek a Krsna-tudat
filozófiájában.
És most nagyon sok szeretet van a grhasták és a brahmacarik között. A kint élő grhasták jönni
akarnak a templomba főleg csak azért, hogy megkapják azoknak a szent sadhuknak a
társaságát, akik a brahmacariaink. Ez igaz. És a brahmacarik nem érzik úgy, hogy mi jobbak
vagyunk, mint a grhasták. Ők inkább a grhasták alázatos szolgái. Azt mondtam a
brahmacariknak, hogy ha elég intelligens leszel, akkor majd lehet feleséged és gyereked és
akkor majd Krsna-tudatossá teheted őket. Azt kell gondolniuk, hogy ha majd elég intelligens
leszek, akkor majd lehet feleségem és gyerekem, akiket teljesen Krsna-tudatossá tehetek, de
mert annyira elesett vagyok, nem tudom megtenni. Jobb, ha brahmacari maradok és minden
szeretetemet és tiszteletemet azoknak a grhastáknak ajánlom, akik megpróbálják csinálni. Így
kell a brahmacarikat képezni. A grhastákat pedig úgy képezzük, hogy azt gondolják, annyira
ragaszkodok ehhez a férjhez, feleséghez és gyerekhez, de ezek a brahmacarik olyan
egyszerűek és lemondottak. Minden szeretetteljes tiszteletemet nekik kell ajánlanom, és
szépen kell őket szolgálnom.

Itt olvashatod az előző részt.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

A BHAKTÁKKAL VALÓ TÖRŐDÉS FONTOSSÁGA

BOLDOGGÁ TENNI A BHAKTÁKAT

"A TEST, AZ ELME ÉS A LÉLEK SZOLGÁLATA

Minden bhaktának van egy fizikai teste, érzelmi elméje és lelki önvalója. Így van, ugye? Szóval a vaisnava szolgálata mindezeknek a dolgoknak a szolgálatát jelenti. Időnként, ha egy bhakta beteg, és mi csak azt mondjuk, hogy “nem ez a test vagy, mayában vagy!”, ez nem szolgálat.Srila Radhanatha Swami 19.jpg

Ez tudatlanság. Lehet, hogy igaz, de ez nem szolgálat. Nem vagy ez a test, ez igaz,és talán mayában vagy, de a szolgálat az az, hogy felemelünk egy személyt a lelki szintre és nem az, hogy lenyomjuk. Látnunk kell, hogy minden bhakta teste Isten temploma, és ezért imádandó. Ez az a módszer, amivel ki tudjuk mutatni a szeretetünket az iránt a bhakta iránt,hogy segítünk a testi állapotán.

Egyik istentestérem, Dhananjaya Prabhu mesélte nekem az első Mayapuri Gaura Purnima-fesztivál első történetét. És az épület, az első épület még építés alatt volt. És amikor a bhakták aludtak éjszaka, Srila Prabhupada körbejárt, benézett minden egyes szobába, hogy biztos legyen benne, hogy minden bhakta jól van. Nagyon odafigyelt rá, hogy minden bhaktának legyen szúnyoghálója, hogy ne csípjék őket a szúnyogok. Nagyon-nagyon odafigyelt rá, hogy a bhakták megfelelő prasádamot kapjanak, hogy ne betegedjenek meg.

Nagyon odafigyelt rá,hogy ha egy bhakta beteg volt, megfelelő kezelést kaphasson.Minden bhakta testét szentnek kell látnunk, és meg kell próbálnunk segíteni nekik, hogy a testük alkalmas legyen az odaadó szolgálat végzésére. És kedves és bátorító szavakkal kell szolgálni és segíteni a bhakta elméjét. Megfelelő hallást és éneklést propagálva a legjobb szolgálatot tesszük a bhakta lelkének. Különösen a saját példánkkal.

A TANÁCSADÓI RENDSZER BEMUTATÁSA

Megalapítottuk a tanácsadói rendszert annak érdekében, hogy megpróbáljuk a bhaktákat ezekre a nagyon egyszerű és szent vaisnava elvekre tanítani. A templomainkban a bhakták legtöbbje vagy brahmacari, vagy grhasta. Megtettük lelki vezetőknek az idősebb grhastákat,nemcsak lelki dolgokban, hanem minden szinten, hogy segítsük a grhasták képzését abban,hogy hogyan éljenek megfelelően a grhasta ashramban. Az elején megkértük a négy legidősebb grhasta párt, hogy fogadják el ezt a szolgálatot.

Adtunk nekik egy általános áttekintést arról, hogy hogyan kell tanítaniuk azokat, akik alájuk tartoznak, hogyan kell a vaisnava etikett elvei szerint élni, hogyan kell szerető vaisnava kapcsolatokat kifejleszteni,hogyan kell jó sadhanát fenntartani, hogyan kell a feleségnek megtanulni tisztelni a férjet,hogyan kell a férjnek tisztelni a feleséget, hogyan kell a gyereknek tisztelni a szülőket, hogyan kell a szülőknek tisztelni a gyereket. Valójában a legtöbb válás azért történik a mozgalmunkban, mert a férjek és feleségek nem tudják, hogy mit kell csinálniuk. Mindenféle rossz dolgot tesznek a félreértéseik miatt.

És ez folyamatosan egyre rosszabb és rosszabb kapcsolatokat alakít ki. És nincsen ott senki, aki valóban vezetné őket abban, hogy hogyan kell igazából viszonozni egymással és tisztelni egymást és együtt élni Krsna-tudatban. És amikor vannak problémáik, akkor kell lennie egy idősebb grhastának, aki tud nekik segíteni dolgozni a problémáikon, megoldani a problémákat, lelki fejlődéshez juttatni őket a problémáikon keresztül, inkább mint hogy csak harcoljanak és egymás ellenségeivé váljanak.Elkezdtük ezzel a négy grhasta párral és az elején próbáltunk adni nekik egy alapvető megértést arról, hogy hogyan képezzék a többi grhastát. A többi grhastát pedig arra bátorítottuk, hogy szívesen fogadjanak el egyet ezek közül a háztartó párok közül tanácsadónak vagy vezetőnek.

Kezdetben az emberek gondolkoznak, miért kell engem vezetni valakinek?! De néhányan elfogadták. És azok a személyek első osztályú vaisnavákká válnak.És a tanácsadók fejletté válnak a Krsna-tudatban azáltal, hogy egy férjből és feleségből álló„csapattá“ teszik magukat abban, hogy segítenek más fiatalabb grhastáknak még Krsna-tudatosabbnak lenni. Lassanként olyan ragyogóvá és elégedetté válnak, hogy egyre többen és többen akarnak majd útmutatást és képzést kapni ezektől a vezetőktől.

És ahogy telik az idő,azok a személyek, akiket képeztek lassanként szintén közreműködnek a tanácsadásban,vezetésben. És amint a férj és a feleség együtt egy csapattá válik, egyre képzettebbé és megvalósítottabbá válva, vágyva arra, hogy másokra is gondot viseljenek, vezetőkké válnak majd. Jelenleg a kicsi Radha-Gopinatha templomunkban körülbelül 50 vezető és társ-vezető van. És körülbelül 750 családot képeznek a Krsna-tudatban. Valahogy így. Elég  .

És az emberek csatlakoznak a mozgalmunkhoz csak azért, hogy ennek a rendszernek a részei lehessenek. Ez egy annyira csodálatos, szerető, családias atmoszférát teremt a bhakták között.A brahmacarik között ugyanezt a dolgot csináltuk. Az idősebb brahmacarik képzést adnak és nagyon személyesen fizikálisan, érzelmileg, és lelkileg törődnek a fiatalabb brahmacárikkal.

Amikor kezdtük az ashramot, 5 brahmacari volt ott. És mindig marakodtak, mint a kutyák és a macskák. És gyűlölték a grhastákat. És a grhasták gyűlölték a brahmacarikat. Ha megkértél egy brahmacarit, "Prabhu, meg tudnád ezt csinálni?", azt mondta, "Csináld meg magad!" Volt,hogy a brahmacarik állandóan veszekedtek. Volt, hogy verekedtek. Volt, hogy hozzávágtak egymáshoz valamit. És egyszerre csak azt találtuk, hogy a kis templomunkból eltűntek az értékes dolgok. Rajtakaptunk néhány brahmacarit, hogy ellopnak dolgokat az éjszakaközepén, és hazaküldik ezeket a családjuknak, hogy azok eladják és visszaküldjék nekik a pénzt.

Ekkor alapjában véve lassanként felemeltük az ashram sztenderdjeit, hogy csak azok a személyek tudtak ottmaradni, akik nagyon komolyak és nagyon meghódoltak voltak. Bárki,aki bhakta akar lenni, élhet a kongregációban, de azoknak, akik a templomban akarnak élni,nagyon komolynak, alázatosnak kell lenniük és meg kell lenni bennük annak a szándéknak,hogy megtanulják, hogyan legyenek első osztályú bhakták. Most körülbelül 40 brahmacarinkvan, és mindannyian nagyon őszinte és alázatos bhakták és nagyon képzettek a Krsna-tudatfilozófiájában.

És most nagyon sok szeretet van a grhasták és a brahmacarik között. A kint élő grhasták jönni akarnak a templomba főleg csak azért, hogy megkapják azoknak a szent sadhuknak a társaságát, akik a brahmacariaink. Ez igaz. És a brahmacarik nem érzik úgy, hogy mi jobbakvagyunk, mint a grhasták. Ők inkább a grhasták alázatos szolgái.

Azt mondtam a brahmacariknak, hogy ha elég intelligens leszel, akkor majd lehet feleséged és gyereked és akkor majd Krsna-tudatossá teheted őket. Azt kell gondolniuk, hogy ha majd elég intelligens leszek, akkor majd lehet feleségem és gyerekem, akiket teljesen Krsna-tudatossá tehetek, de mert annyira elesett vagyok, nem tudom megtenni. Jobb, ha brahmacari maradok és minden szeretetemet és tiszteletemet azoknak a grhastáknak ajánlom, akik megpróbálják csinálni.

Így kell a brahmacarikat képezni. A grhastákat pedig úgy képezzük, hogy azt gondolják, annyira ragaszkodok ehhez a férjhez, feleséghez és gyerekhez, de ezek a brahmacarik olyan egyszerűek és lemondottak. Minden szeretetteljes tiszteletemet nekik kell ajánlanom, és szépen kell őket szolgálnom."