Vallásos házasság 2. rész

2011.11.23. 01:26

"Az ember azonban csak korlátozott képességekkel rendelkezik. Amikor az anyagi világban tevékenykedünk, akkor vagy annyit kapunk, amennyit a karmánk alapján megérdemlünk, vagy pedig annyit, amennyit Krisna akar adni. Nincs harmadik út.

Amennyiben anyagi szinten fejtjük ki tevékenységünket, akkor megszerzett javaink mennyiségét a három kötőerő határozza meg, ha pedig Krisna felé törekszünk, akkor azt kapjuk, amit Krisna akar adni nekünk. Nincs harmadik lehetőség. Ostobák vagyunk, ha azt gondoljuk, hogy egyéb eszközökkel mi majd többet elérünk.

Ha a lány már fiatalon megérti ezt, akkor az élet igen egyszerű lesz, mert a következő lépésben világossá válik, hogy Krisna az, aki irányít, Krisna az, aki gondoskodik. A meghódoltság egyik szimptómája az, hogy megértjük, hogy Krisna a fenntartónk és a védelmezőnk. Ha ezt nem látjuk be, akkor nem értettük meg a filozófiát, és ennek az lesz a következménye, hogy a törekvéseink természetellenesek lesznek.


Egy adott mennyiségű munka után egy adott mennyiségű eredményt kapunk. Ha ennél ostobán többet akarunk, akkor arra csak egy lehetőségünk van: időt kell elvonnunk a lelki élettől, vagyis nem fogunk japázni, olvasni, mangalára, áratikra, Bhágavatam-leckére járni, és ezt az időt próbáljuk meg arra fordítani, hogy még több javat szerezzünk. Hiába próbálkozunk, nem fogunk többet kapni annál, mint amennyit megérdemlünk. Akárhogy is erőlködünk, nem kaphatunk többet annál, mint amennyi jár.

Ennek az lesz a következménye, hogy a férj elveszíti a lelki tartását, ebből pedig az következik, hogy nem tudja majd megfelelőképpen használni az analitikus képességeit, legalábbis ami a lelki értékeket illeti. Pusztán érzelmi alapon fog keményen dolgozni, de azon már nem gondolkodik el, hogy valójában mi is a célja mindennek.


Ezáltal elvész a házasság valódi célja. A házasság célja az, hogy a férj analitikus síkon segítse a feleségét, és éppen ez az, ami elvész. Ha a feleség többet akar, mint amennyit a férj nyújtani tud, akkor a férj nem tudja majd betölteni a szerepét a házasságban. Ha a helyes folyamatot követjük, akkor a szenvedély és a tudatlanság kötőereje mérséklődni fog, és a jóság kötőerejében megállapodva, a kötelesség szintjén, békés mederben folynak a dolgok.


Ha viszont nem – ha többet akarunk (ami a szenvedély kötőereje), vagy ha azt hisszük, hogy mindezt el is érhetjük (ami a tudatlanság kötőereje) –, akkor nem értettük meg a kötőerők működését. Illetve azt, hogy Krisna hogyan működik. Nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Ha viszont a férj nem fogékony a feleség szükségleteire, akkor nem fog erőfeszítést tenni arra, hogy gondoskodjon ezekről. Az ő természete is nagyon önközpontú lesz. A házasságok fölbomlása erre a két dologra vezethető vissza. Ezért lényeges a képzés mind a fiú, mind a lány esetében."

részlet Srila Bhaktividyapurna Swami: Daiva varnasrama című könyvéből


A bejegyzés trackback címe:

https://bhaktijogi.blog.hu/api/trackback/id/tr835142816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.