Tudom, hogy kellemetlen téma, de mindenképpen érdemes róla beszélni, mert élő probléma. Természetesen tisztelet a kivételnek.


Általánosan


A köszönés a pillanatnyi, vagy hosszabb kommunikáció kezdő momentuma. Normális embereknek ez nem szokott gondot okozni, kivéve, ha zavarban vannak a megfelelő formula használatában, vagy szándékosan nem akarnak kapcsolatba lépni.
Nagyvárosi viszonylatban a másik fél ismeretlensége is ok szokott lenni.
Mentő körülmény lehet a figyelmetlenség, vagy elfoglaltság.

Azt hiszem ezt nem kell jobban magyarázni, mindannyian éltük, éljük minden nap.

A bhaktáknál


Amikor megismerkedtem a Krisna-tudattal nagyon örültem, hogy ez sokszor kényes dolog megszűnik.
Köszönés csak egy fajta volt, a „Haribol”, ami jó volt idősnek, fiatalnak. Mindenki szeretett köszönni, hisz ez egyben az Úr szent nevének az éneklése volt, és persze örültünk is egymásnak.

Nyílván a korai időkben mindenki ismert nagyjából mindenkit, ami most már egy kicsit bonyolultabb.
De nem gondolom, hogy ennek akkora akadálynak kellene lennie.
A Szentírások szerint mindig nagy öröm meglátni egy másik vaisnavát, pláne, hogy most sincs olyan sok belőle.

Különösen vicces, amikor egy könyvosztó bhakta, aki naponta több ezer ismeretlennek köszön széles mosollyal rezzenéstelen arccal megy el a hívő társa mellett.
Ezen már külső szemlélők is elcsodálkoznak.

A legtöbben az erényességgel magyarázzák, hogy ellenkező neművel nem akarnak kapcsolatot felvenni. Jó hírem van: nem is kell. Csak köszönni, ennyi elég.
Ennél sokkal többet kell csinálnunk napközben munkánk vagy szolgálatunk során.

Persze vannak olyan időszakok, szolgálatok, amikor ez nem megvalósítható, de ezt szerintem mindenki tudja, vagy érti.

Nagyon fontos: ne másoktól várjuk el (pláne ne sértődjünk meg), hanem mi járjunk el jó példával és bátran mosolyogva mondjunk „Haribol”-t, „Hare Krisná”-t, vagy amit jól esik.

Ha ez mégse menne, akkor nézzünk a saját szívünkbe.

„Elménkben kell tisztelnünk azt a bhaktát, aki vibrálja az Úr Krisna szent nevét, alázatos hódolatunkat kell ajánlanunk annak a bhaktának, aki lelki avatást (diksát) kapott, és a m¡rti imádatában foglalja le magát, társulnunk kell az olyan tiszta bhaktával, és hűségesen kell szolgálnunk azt a tiszta bhaktát, aki fejlett szinten áll a töretlen odaadó szolgálatban, és akinek szíve teljesen mentes mások kritizálásának hajlamától.”

Srila Rupa Goswami „Tanítások nektárja” 5. vers

A bejegyzés trackback címe:

https://bhaktijogi.blog.hu/api/trackback/id/tr225142821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_71473 2011.11.21. 06:04:09

Szóval akkor ne várjam el egy prabhutól, hogy előre köszönjön? Köszönjek én, s ha netalántán kapok egy rosszalló pillantást az én "erkölcstelenségemre" akkor azzal ne is törődjek?

sajti 2011.11.21. 12:12:00

Szerintem aki ezt erkölcstelenségnek véli az egy beteg ember. Ez köszönés. Már anno is többször felvetettem ista-ghosti-n, mert szerintem kár nagy dolgokról beszélni amikor ezt a szintet se sikerül megugrani. Szerencsére én sok bhaktával találkozom random alapon, a lakóhelyem miatt, és jók a tapasztalataim. Az a buta, beteg baromság még mindig nyomot hagy, hogy egy férfi és egy nő közt szinte szexnek számít ha nem frusztrált, elfojtott, sérült módon fintorognak, elfordulnak a "vallás" nevében. Azért ez se annyira van már jelen, nekem templomon kívül (belül ritkán járok) jók a tapasztalataim, jobbak mint régebben...

Ismeretlen_9254 2011.11.21. 17:44:13

Nem sértődök meg, de aki azt pletykálja a menyasszonyomról és rólam hogy már útba van a gyerek egy Harit elvárna az ember, ha még nem is gratulál az új jövevényhez.

Ismeretlen_148808 2011.11.21. 21:22:41

Deadly szeretnék én is gratulálni az új jövevényhez. :D Komolyra fordítva a szót, nagyon ciki ez a nem köszönés és már tényleg több ista ghosti is volt ezzel kapcsolatban. Ez főleg külső szemlélőnek fura, engem annyira már nem bír meghatni, hogy ki köszön nekem és ki nem (nyilván annyira emelkedett vaisnava, hogy nem ereszkedik le hozzám a pórnéphez, jelzem nem is kell). Viszont az tök ciki volt, hogy amikor bevittem a Kedvesemet a templomba -aki nem bhakta és gyakorlatilag semmit nem tud a Krisna tudatról- nem hogy nem köszöntek a bhakták, de még csak nem is fogadták a köszönésemet (természetesen ez nem a nagy átlag volt, hanem a kivétel). Szépen elmentek mellettem. Na, ez az ultra gáz, de szerintem, akit érint ez a dolog annak hiába is írja le Vijaya Gouranga prabhu. Falra hányt borsó az egész. Kommentelhet ide az egész yatra (közösség), akkor sem fogja észrevenni magát.