Sokszor az okozza a halálos vitát, hogy ugyanazt a dolgot nem ugyanúgy látjuk.
Pedig ez természetes...
Az előző részt Slayerrel fejeztem be, most azzal kezdem. A 80-as években nagyon aktív zenehallgató voltam, melyben közrejátszott a Fantom, az akkori zenekarom. Egy dolog biztos volt: naponta egyszer meg kellett hallgatni a teljes Reign in Blood lemezt:
Persze nem csak a durvulás volt. A másik nagy kedvenc King Diamond és csapata volt, főleg az Abigail-Them-Conspiracy időszak. Természetesen nem voltam sátánista (ahogy ők se).
A gitározás miatt abszolút példaképp volt Yngwie Malmsteen. Hihetetlen pózőr, de zseniális zenész, és szépen használta a klasszikus zenei elemeket.
Ha már svéd, akkor a doom egyik király a Candlemass volt a nagy kedvenc, néhány Mantra számon érezhető is (pl. Fordított élet, Tetteim súlya).
Az első cd, amit megvettem (horror áron) az a Queensryche: Operation Mindcrime albuma volt. Szimpatikus zenészek, nagyon jó dalok, lemezek, legalább is egy darabig.
A Metallica egy kicsit kimaradt, aztán a fekete albumnál visszapótoltam.
Rengeteg kazettám volt, amit a nagy „bekrisnásodásomkor” töröltem. Egyszerűen nem hallgattam, ezért zenéket és leckéket vettem rájuk. Az utolsók között voltak a korai Dream Theather albumok.
A folytatásban a Mantrás időszak kedvencei lesznek napjainkig.
Pár évvel ezelőtt ez volt a megosztás és arra való kommentelés fő területe, de a facebook mindent letarolt. Magához csábított mindenkit, és most már ő dönti el, hogy mit nézzünk.
Persze felrakhatod a posztodat a fb-ra, de ez egyre kevésbé működik, mert nekik nem érdekük, hogy elmenj valahova máshova az ő jó kis zsíros reklámfelületükről.
Ez van. Azért én még folytatom, mert itt legalább megvannak a cikkek és nem tünek el a hírfolyam süllyesztőjében.
Tanulság nektek: ha akartok valamit, akkor konkrétan oda kell menni, pl. ide.
Tanulság nekem: ha akarok reakciót, párbeszédet akkor azt közvetlenül a fb-ra rakom.
És én továbbra is szeretettel látok mindenkit itt, nyugodtan nézelődjetek a több ezer korábbi bejegyzés között is!
Egy filmet ajánlok nektek, Ilyet nem túl gyakran szoktam itt tenni, de ez olyan mély benyomást tett rám, hogy muszáj.
Az elmúlt években többször összefutottam a témával (Stanford-i börtönkísérlet), és volt aki konkrétan ajánlotta ezt a filmet, de eddig nem néztem meg.
Bár a téma nagyon extrémnek tűnhet, de a hatalom okozta viselkedés változás és személyiségtorzulás mindennapos dolog lehet még egy családban is (pl. részeges apa), vagy egy cégnél is.
Tanulság? Rengeteg lehet. Nekem a legfontosabb a személyes szabadság és önrendelkezéstől való (akár önkéntes) megfosztás veszélye, illetve a kreált szabályok és helyzetek erőszakos fenntartásának következményei a súlyosak.
De nagyon kíváncsi vagyok a ti véleményetekre, meglátásotokra.
Itt a teljes film:
"Én sosem tanítom a diákjaimat, csak próbálom megteremteni a feltételeket, amelyekben tanulhatnak."
Albert Einstein
Az erdei állatok nagy békében éltek egymással.
Egy szép napon a rét közepén ülő Nyuszikához odament a Róka és megkérdezte:
- Mit csinálsz Nyuszika?
- Ülök a kövön, reszelgetem a körmöm és utána megyek és megverem a Medvét.
A róka nagyon meglepődött.
Arra járt a Farkas is.
- Mit csinálsz Nyuszika?
- Ülök a kövön, reszelgetem a körmöm és utána megyek és megverem a Medvét.
Hangzott a megdöbbentő válasz.
Persze eljutott a hír a Medvéhez is. Elment ő is a Nyuszikához.
- Mit csinálsz Nyuszika? – hangzott a kérdés
- Ülök a kövön, reszelgetem a körmöm és hülyeségeket beszélek.
"A bátorság nem más, mint a siker és a tragédia varázslatos keveréke. Egy férfi mindig megteszi, amit meg kell tennie.
Még akkor is, ha ez ellenkezik a személyes meggyőződésével. És közben legyőzi az akadályokat és a veszélyeket és a külső nyomást.
Ez képezi minden erkölcs alapját."
John Fitzgerald Kennedy
Sajnos nagyon jellemző vicc